Főkép

Egy év elmúltával már képes vagyok megfogalmazni, mi a bajom a 2008-as, Carved In Stone című Rage lemezzel:  jól megírt, változatos album, de a sokadik meghallgatás után is úgy érzem, hiányzik belőle az a bizonyítási vágy, az a csepp düh, az az áradó energia, ami korábban, mondjuk a Soundchaser idején még megvolt.

Helyette profi zenészek soros stúdiófelvételét hallom, ami technikai szempontból hibátlan, sőt, első blikkre a muzsikával sincs baj, de valahogy nem az igazi, mert nem hozza úgy lázba a hallgatót, mint a korábbi remekek.
 
Az élő fellépésekkel nincs gond, hiszen a hármas meggyőző színpadi produkciót nyújt, bár mivel általában best of programot adnak elő, ez csak hozzáállásuk megfelelőségét bizonyítja, no meg azt, hogy zenéjük élőben még mindig tökös power metal. Szóval visszajutottunk oda, hogy a hiba a stúdióval van.
 
Ilyen előzmények után érkezett az új kislemez, jobban mondva a tavalyi lemez új kiszerelésben, a mostani hatszámos EP-vel kiegészítve (+2 videóklip). Ami igazából a hozzám hasonló rajongóknak jelent csemegét, mivel sok újdonságot nem tartalmaz.
 
A nyitó/címadó „Gib Dich Nie Auf” egy vadiúj szám, aminek többek között az az érdekessége, hogy németül előbb készült el a szövege, mint angolul (történt mindez az utolsó japán turné alatt – így néz ki a globalizáció a hétköznapokban).
 
A szám egyébként Rage-féle zúzás, Peavy évek érlelte hangja férfias németséggel osztja meg velünk optimista nézetét, mely szerint sose adjuk fel. A refrénnél besegítenek a többiek is, van egy rövid gitárszóló – de semmi túlzás. Rövid, tömör energia-felszabadulás.
 
A következő „Vollmond” régi ismerős, hiszen a Speak Of The Dead albumon már szerepelt (mint a „Full Moon” germán változata), így sok újat nem jelent. Én a japán szövegű verziónak jobban örültem volna, mivel azt még nem hallottam és szerfölött kíváncsi vagyok Peavy japán nyelvtudására (a spanyol és az orosz egész jó). Egyébként még mindig ütős darab (nyelvtől függetlenül), emlékezetes refrénnel.
 
Harmadik ugye az első szám angolul (szerintem a német valamiért fülbemászóbban hangzik). Nemzetiségtől függetlenül biztosan koncertkedvenc lesz.
 
A negyedik opusz egy ritkaság, hiszen az eredetileg a Nuclear Blast Allstars - Into The Light albumon szerepelt. Talán ennek is köszönhető, de kicsit kilóg a többi közül, ugyanis durvább, karcosabb, fémesebb, mint a több szerzemény. Eredetileg az ilyen nótákért szerettem bele Peavy együttesébe – remélem a későbbi sorlemezeken lesz még ehhez hasonló.

Érdekesség: a 2006-os felvétel során ismerték meg a többiek André Hilgers dobost, aki akkoriban még csak stúdiómuzsikusként volt jelent.
 
Az ötödik tételt látatlanban megszavaztam az EP legjobb pillanatának, és nem tévedtem. A „Lord Of The Flies” erre az alkalomra nem csak pár vonós hangsávot kapott, hanem Victor újrahangszerelte az egészet, és ebben a formában játszották fel a Lingua Mortis Orchestra társaságában. Ennek köszönhetően az egész újraértelmeződik a hallgatóban, valahogy nagyobb teret, mélységet kap az egész. Egyelőre nem tudok dönteni, mindkét verzió tetszik.
 
A záró „Home” szememben a töltelék, mert ugyan balladának mondják, hiányoltam belőle az átütő érzelmet, a honvágyat, amit a tartósan idegenben élő érez hazája és családja iránt. Bár lehet, hogy ez egyszer a nagyzenekari kíséret a ludas, nem erősítik, inkább tompítják a hatást. Smolski játéka viszont érdekes.
 
A ráadásként tálalt 2007-es koncertfelvétel ellenben nagyon jó. Igaz, a „Refuge” ezeréves szerzemény (az 1993-as The Missing Link albumról), amikor még sokkal egyszerűbb teljesítményre volt képes a Rage, és ezért a mostani tagoknak egyáltalán nem jelent kihívást, viszont megtöltik élettel.
 
A ráadás ráadásaként pedig egy trailert nézhetünk meg, miként is zajlott a „Bundesvision Song Contests” elnevezésű rendezvény Rage reklámjának készítése.

Ebben a fura tévéműsorban a német tartományokat egy-egy német nyelvű dal képviseli, és a nézők szavazatai alapján hirdetnek győztest. 2009-ben Észak-Rajna-Vesztfália színeiben a Rage lépett fel a „Gib Dich Nie Auf” című számmal) – és harmadikok lettek. A többi fellépő nagyjából minden létező műfajt képviselt, ezért aztán még furább a dobogós helyezés.

Érdekesség: 2008-ban a Subway to Sally volt a nyertes!

Valamiért nem tudok elképzelni hasonló műsort idehaza, amibe egyáltalán bekerülne bármely honi metal banda. De ez már egy másik történet, ezért inkább maradjunk abban, hogy összességében jó kis EP-t jelentetett meg a 2009-ben huszonötödik születésnapját ünneplő Rage.
 
Az együttes tagjai:
„Peavy” Wagner - ének, basszus
Victor Smolski - gitár
André Hilgers – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Gib Dich Nie Auf (Never Give Up német nyelvű verziója)
2. Vollmond (Full Moon német nyelvű verziója)
3. Never Give Up
4. Terrified
5. Lord Of The Flies (szimfonikus verzió)
6. Home

7. Refuge (koncert videó a Carved In Stone album bónusz DVD lemezéről)
8. Carved In Speed (trailer)

Diszkográfia:
Avanger – Prayers Of Steel (1985)
Avanger – Depraved To Black – EP (1985)
Reign Of Fear (1986)
Execution Guaranteed (1987)
Perfect Man (1988)
Secrets In A Weird World (1989)
Reflections Of A Shadow (1990)
Extended Power – EP (1991)
Trapped (1992)
Beyond The Wall – EP (1992)
The Missing Link (1993)
Refuge – EP (1993)
Power Of Metal – Live CD (1994)
10 Years In Rage (1994)
Black In Mind (1995)
Lingua Mortis (1996)
End Of All Days (1996)
Higher Than The Sky – EP Japan (1996)
Live From The Vault – EP Japan (1997)
XIII (1998)
In Vain „Rage In Acoustic” (1998)
In Vain I-III (1998)
Ghosts (1999)
Welcome To The Other Side (2001)
Unity (2002)
Soundchaser (2003)
From Cradle To The Stage (2004) koncert DVD és CD
Speak Of The Dead (2006)
Full Moon in St. Petersburg (2007) DVD
Carved In Stone (2008)
Gib Dich Nie Auf (2009) EP
Strings To A Web (2010)
21 (2012)