Főkép

Az angol édesanya és jamaicai édesapa gyermekeként 1978. október 7-én született Alesha Anjanette Dixon neve egyeseknek talán ismerős lehet az 1999-ben alakult Mis-Teeq nevű lánycsapatból. Persze azóta sok idő eltelt: az együttes feloszlott, Alesha hangja és stílusa kiforrottabb lett, más körökben mozog, más hatások érik – ebből kifolyólag a zenéje is más.
 
A zene, amiben van egy kis R&B, pop, soul, swing és mambo. No és persze rengeteg élet. Meg napsütés. És lendület. Miközben hallgatom, akaratlanul is visz magával a ritmus.
 
Egyes vélekedések szerint Alesha Dixon lemeze tökéletesen középszerű. Mások úgy ítélik meg, hogy a sok profi közreműködő között elveszett az előadó egyénisége, és csupán tisztes sztárgyáros iparosmunka lett az album, semmi több. Sőt, olvastam olyan véleményt is, hogy éppen a sokszínűsége a baja – mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, milyen legyen, ezért mindenből tettek bele egy kicsit.
 
Nos, lehet, hogy bizonyos szempontból igazuk van ezeknek az ítészeknek, ám én személy szerint egyáltalán nem értek egyet velük. Nekem a The Alesha Show azóta tetszik, amióta először meghallgattam.
 
Egyébként már az is érdekes, hogy egyáltalán miért tettem be a lejátszóba, amikor nem nagyon kedvelem az ilyen zenét. Nos, az egész valamikor 2008 végére vezethető vissza, amikor a televízió egyik zenei csatornáján véletlenül elcsíptem a „The Boy Does Nothing” klipjét, aminek olyan fergeteges hangulata volt, hogy csak na, ráadásul messze kitűnt az akkoriban látott produktumok közül.
 
Persze kicsit olyan érzésem volt, mintha Lou Bega tíz évvel ezelőtti slágere, a „Mambo No. 5” köszönne vissza benne. Mondjuk az eltelt évtized, a közreműködők személye és a más nemű előadó megtette a maga hatását, de nem lehet nem észrevenni az utalást. Nem is értem, hogy Alesha Dixon dala miért nem lett akkora sláger.
 
Aztán megérkezett az egész album, és vele együtt kisütött a nap is, ami minden egyes hallgatáskor újra és újra felragyog, még akkor is, ha odakint a nagyvilágban éppen viharos erejű szél tombol, vagy özönvízszerű eső ostromolja az utcákat. Számomra ebben a lemezben annyi élet és vidámság van, hogy képes akár egész napra feltölteni pozitív energiával.
 
Amikor ugyanis Alesha Dixon The Alesha Show című lemeze bekerül a lejátszóba, és felcsendülnek a mára már régi jó barátként üdvözölt dalok – melyeknek változatossága sokkal inkább gyönyörködtet, mint megzavar – „boldogsághormonok” szabadulnak fel bennem, és képtelen vagyok ellenállni a zenéből áradó vidámságnak.
 
Persze akadnak a lemezen színvonalasabb, és gyengébben sikerült dalok is – szerencsére, hiszen így részünk lehet a mélypontok és csúcspontok adta változatosságban, ami nélkül – akár tetszik, akár nem – unalmassá válhat még a legjobb produkció is.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Welcome To The Alesha Show
2. Let`s Get Excited
3. Breathe Slow
4. Cinderella Shoe
5. The Boy Does Nothing
6. Chasing Ghosts
7. Play Me
8. Hand It Over
9. Do You Know The Way It Feels
10. Can I Begin
11. Italians Do It Better
12. Ooh Baby I Like It Like That
13. Don`t Ever Let Me Go
14. I`m Thru
 
Diszkográfia:
Fired Up (2006)
The Alesha Show (2008)