Lőrincz L. László: Az éjszaka doktora

Lőrincz L. László neve hallatán a legtöbb embernek a krimiírás magyar mestere jut az eszébe, aki a nyolcvanas évek eleje óta sorra oldja meg a csavarosabbnál csavarosabb bűntényeket és rejtélyeket, sorra csípi fülön a sorozatgyilkosokat és egyéb gazfickókat. Az író viszont nem agyafúrt krimikkel, hanem történelmi ifjúsági könyvekkel kezdte írói pályafutását. Korai munkái közé tartozik Az éjszaka doktora is, mely keleti témát dolgoz fel.

A regény részben Szultanijében, részben Bagdadban játszódik, és ügyes korképet ad az akkori világról. A szultán nagyvezírének lánya, Gül áll a történet középpontjában, az ő életútját követhetjük végig, méghozzá a saját szemszögéből. Gül már gyermekkorától kezdve arról álmodozik, hogy felnőttként az éjszaka doktorai (vagy ahogy a köznyelvben nevezték őket: a sátán hakimjai) közé fog tartozni. Ám ahhoz, hogy álma beteljesülhessen, rengeteget kell tanulnia, és sok veszélyes kalandon kell keresztülmennie.

Az első akadály, mely előtte áll, a kor jellegzetes problémája: kizárólag férfiak látogathatják a bagdadi iskolát, ahonnan az orvosok, azaz a hakimok kerülnek ki. Gülnek viszont mindenképp muszáj bekerülnie az egyetemre, így cselhez folyamodik. Évekkel később már hakimként hagyja el az iskolát, és sikerül bekerülnie a titkos társaságba, melynek tagjait istentelen bűnözőkként tartják számon. Így lesz tehát Gül a legelső orvosnő, akit a homályos legendák máig is egyszerűen csak Hakimának neveznek.

A történet valójában a keleti világ első boncorvosait, üldözött tudósait mutatja be a mongol származású lányon keresztül. Ebben a korban már voltak olyan merész gondolkodók, akik fel mertek lázadni Allah tanai ellen, és a semmittevő hókuszpókuszokon kívül más gyógymódokat is kipróbáltak. Csakhogy az akkori hatalom cseppet sem nézte jó szemmel ténykedésüket, így az éjszaka leple alatt, bujdosva kellett gyakorolniuk mesterségüket. Így lettek ők az éjszaka doktorai, akiket a maradiak egyszerűen csak a sátán hakimjainak, az ördög gyógyítóinak csúfoltak.

Ezek a merész és okos emberek halottakon végezték titkos és szigorúan tiltott tevékenységüket. Ők voltak az elsők, akik felvágták a holttesteket, hogy rájöjjenek, mi végzett velük. Kezdetleges, barbár módszerekkel, de jóindulattal próbáltak rájönni a betegségek okára, és így kíséreltek meg gyógymódokat találni rájuk.

A regény nyelvezete gyönyörű, sokszor kissé régies, mégis rendkívül olvasmányos. A témaválasztás is rendkívül szerencsésnek bizonyult: a mongol származású doktornő története ugyanis valahogy mélyen elmerült az idő homályában, ám a könyv előszavában arról is olvashatunk, hogy Lőrincz L. László hogyan talált rá, és miképp gyűjtött anyagot, hogy megszülethessen ez a valóban gyönyörű és nagyszerű regény.

A korrajz is tökéletesen helytálló, viszont az író egyszer sem tüntet fel dátumot, hiszen arról, hogy pontosan mikor élt a Hakima, sajnos nem maradtak fenn hiteles adatok. Tehát Az éjszaka doktora egyszerre érdekes dokumentáció és izgalmas kalandregény, mely barátságról, szerelemről, örömről és bánatról ugyanúgy szól, mint a történelem kevésbé ismert tényeiről. És bár ifjúsági regényként van feltüntetve, nem csak gyerekeknek érdemes elolvasni.