Főkép

Az amerikai elbeszélések alaphelyzete két összetevőből áll. A törvénykövető társadalomnak, eleinte többnyire egy vadnyugati kisváros lakosainak, megoldhatatlan helyzettel kellene megbirkóznia, amely az őket terrorizáló erőben, csoportosulásban manifesztálódik. A népet sakkban tartó banditák, rosszakaratú idegenek, indiánok, stb. ellen aztán egy több síkon is a társadalom peremére szorult - beilleszkedni képtelen, ódivatú erkölcsi elveket valló, a törvényt a maga módján értelmező - kívülálló veszi fel a harcot sikeresen. Ebből a modellből fejlődött ki a huszadik század első felében az ugyancsak jellegzetesen amerikai szuperhős képregény.


A dolog különös iróniája, hogy a hivatalos véleményformálók sokáig mennyire ellenezték, lenézték e formát az Egyesült Államokban (is); a témáról feltétlenül érdemes elolvasni David Hajdu nemrégiben megjelent, The Ten-Cent Plague (‘A tízcentes járvány’) című kötetét. A nyolcvanas-kilencvenes évek képregényei aztán sorra dekonstruálták az addigra bevettnek tekinthető szerepeket. A szuperhősök immár nem feddhetetlen, sok esetben sebezhetetlen bírák, hanem önmagukat, erkölcsi értékeiket is megkérdőjelező, önjelölt igazságosztók, akik szerepükben már-már elviselhetetlen hatalommal és felelősséggel bírnak, akárcsak Frank Miller újraértelmezett Batmanje. Innen már csupán egyetlen lépés a szuperhős-mítosz lényegében teljes kifordítása. Az amerikai képregény brit inváziójának egyik élharcosa, Grant Morrison, pontosan e vonalak mentén gondolkodik.

Az Új X-Men sorozat E, mint eltörölni alcímű fejezetében az Ikszeknek nem egyszerűen az emberiség ellenségeivel kell szembenézniük, akik persze őket sem kímélik, hanem egy új fajjal, a saját erejüket egy evolúciós fokkal felülmúló pusztítóval: Cassandra Novával. Cassandra Nova szintén mutáns, parazitaszerű lény, aki átveszi a megfertőzött gazdaegyed képességeit. Ám nem mások érdekében, hanem, mint bármely más parazita vagy vírus, kizárólag önmaga létének fenntartásáért tevékenykedik. Nincs benne erkölcsi érzék, tehát önmaga cselekedeteinek helyességét és indítékait sem mérlegelheti. Egyszerűen megfontolást nem ismerő pusztító erő. A földi mutánsoknak ezek után nem csak az emberek elutasításaival, a közönséges világhatalomra törő diktátorpalántákkal kell megküzdeniük, hanem egy minden jel szerint lebírhatatlan ellenséggel is, aki legfontosabb céljául az Ikszek kiirtását tűzte ki maga elé. Charles Francis Xaviernak és társainak így kilátástalan helyzetből kell(ene) visszavágnia. De vajon sikerül-e nekik?

Az Új X-Men e legújabb részét alapvetően a kevésbé ortodox felfogásúak értékelhetik igazán, de korszerű rajzaival és történetvezetésével minden bizonnyal a konvencionálisabb szuperhős képregény-rajongókat is meggyőzheti. Próbálkozni mindenesetre nekik is érdemes.

Kapcsolódó írások:Nihei Cutomu: Rozsomák - Snikt!
Chris Claremont, Frank Miller: Rozsomák - Adósság és becsület
Grant Morrison, Frank Quitely, Ethan VanScriver: Új X-Men - E, mint eltörölni
Brian Michael Bendis, David Finch: Új Világ X-Men: Új mutánsok