FőképAz első két Sin City-kötet (A nehéz búcsú, Ölni tudnál érte) megjelentetésének hálás feladatát követően a Fumax a távol-keleti képregényvilág darabjaiból szemezgetve folytatja a hiánypótlást: a Princess címre keresztelt fekete-fehér manga mellett egy másik japán alkotó szerzeményét válogatta be az egyre gyarapodó kínálatba.
A hercegnő meséjétől eltérően azonban itt egy már komoly gyökerekkel rendelkező figura történetéről van szó: Nihei Cutomu a feltehetően mindenki számára (legalább névről) ismert X-Men egyik szereplőjét tette meg 2003-as munkájának főhősévé.

A mutáns csapat talán legnépszerűbb tagja ezúttal olyan kalandba csöppen, ami szó szerint kiszakítja a hétköznapokból: egy fiatal lány különösebben hosszú magyarázkodás nélkül elragadja az eredetileg Logan névre hallgató hőst, hogy az segítsen megmenteni pusztulás felé tartó világát.
A jövőben járunk, és a helyzet nem túl rózsás (bár a disztópiákon nevelkedett olvasókból valószínűleg csak sanda félmosolyt vált ki a nihei-i világkép): az emberiség önnön hibájából alárendeltje lett egy nála sokkal erősebb ellenségnek, a vele folytatott harc pedig egyre kilátástalanabb, azaz már csak egy hős segíthet: természetesen itt jön a képbe a címszereplő, aki „veleszületett” tulajdonságának köszönhetően a tökéletes fegyver az elnyomók ellenében.

Bár a kötet fülszövege a figura átértelmezéséről beszél, azért nem érdemes pusztán ilyen igényekre támaszkodni a kiadvány beszerzésénél.
Mert, és ebben viszont teljesen pontos meghatározást olvashatunk a hátlapon, sci-fi/akció történetről van szó: a (körülbelül egy novellára elegendő) cselekmény ennek megfelelően pofonegyszerű, a „hős megérkezik, megismeri a problémát, majd megoldja azt” sémát követi.

Nihei ráadásul mindezt minimális (tulajdonképp csak a nélkülözhetetlen mennyiségű) dialóggal adja elő, s ez is leginkább a jövőbeli helyzet felvázolásánál érdekes, a címszereplő amúgy alig nyilvánul meg a kötelező, funkcionális megjegyzéseken kívül.
Ez, és a történet egyszerűsége is azt sugallja, hogy a szerző a munkálatok során elsősorban a képek erejében bízott – és ilyen téren aligha érheti panasz az idén 35 éves mangaka alkotását.

A Fumax többi kiadványával ellentétben a Snikt!-tel színes kötetet vehet kézbe az olvasó, de ez persze korántsem jelenti azt, hogy egyfajta szivárvány-világba csöppenne bele. Poszt-apokaliptikus történetről lévén szó, természetesen a sötétebb tónusok dominálnak, még akkor is, ha kezdetben a narancssárga uralkodik az egyes lapokon.
Nihei ugyan nem teremt beszűkült, monokróm színvilágú jövőt, de a hangulatnak megfelelően végig komorabb képeket használ.

A mangákra jellemző emberábrázolás persze hamar szemet szúr, csakúgy, mint a szerző sajátos stílusa, mely egyszerre tud vázlatos, és helyenként nagyon is részletező lenni – különleges élményben lehet tehát részünk, még akkor is, ha egyébként nem vagyunk túl járatosak az X-Men több mint negyven éves vizuális történelmében.

A Snikt! egzotikuma és igényes gondozása okán mindenképp beszerzésre érdemes kiadvány, feltéve, ha nem várunk tőle komoly, szerzői Rozsomák-átértelmezést vagy komplex történetet; elsősorban vizuális téren jelent izgalmas élményt, de persze ez sem csekély érdem.

Kapcsolódó írások:Nihei Cutomu: Rozsomák - Snikt!
Chris Claremont, Frank Miller: Rozsomák - Adósság és becsület
Grant Morrison, Frank Quitely, Ethan VanScriver: Új X-Men - E, mint eltörölni
Brian Michael Bendis, David Finch: Új Világ X-Men: Új mutánsok