Főkép

Ha valaki elfeledte volna, Oscar Wilde tesz róla, hogy belénk sulykolja: nem szabad azonosítani a szerzőt az írásaival. A remekműveket legtöbbször a magánéletben érdektelen, unalmas, vagy épp elviselhetetlen alakok alkotják, az írásban pedig nem a költő személyisége, hanem a világ - Wilde szerint persze a szépségeszmény - tükröződik.

Ugyan Wilde-ra e tétel nem, vagyis csupán megkötésekkel alkalmazható, annyit mindenképp észben kell tartani, hogy élceiben és sziporkáiban éppúgy nem a hús-vér embert, hanem a pozőr maszkját látjuk, mint mondjuk Agatha Christie méregkeverőiben sem az egykori gyógyszertári alkalmazott, hanem a gazdag fantáziájú író agyának egy-egy szüleménye jelenik meg.

Az ellenben tagadhatatlan, hogy a választott témákban az írót mélyen érintő problémák bomlanak ki.

Oscar Wilde-ot pedig elsősorban a szépség, a forma, a külcsín mögött rejlő örökkévaló értékek érdekelték. Sok szempontból a hedonistákéval, s még inkább a cinikus filozófusokéval rokon világszemlélete számos igazságra világít rá humoros formában, de Wilde a paradoxonoktól és az önellentmondástól sem riadt vissza.

Nyilván az egymással szembehelyezett állítások más-más szereplők szájából hangzanak el, a kiragadott idézetek pedig kontextus híján néhol lényegi jelentéstöbbletet veszítenek, a finoman ironizáló megjegyzésektől a vitriolos odamondásokig terjedő adomákból és csattanós egymondatosokból félreérthetetlen művészi-emberi hitvallás áll össze.

Wilde, az esztéticizmus bajnoka, a tiszta (l’art pour l’art) művészet egyik legjelesebb művelője volt a tizenkilencedik század végi ír-angol irodalomnak, mint közel háromszáz esztendővel azelőtt Shakespeare az Erzsébet-kori Angliának, később Mark Twain az amerikaiaknak, vagy - modernebb példával élve - Douglas Adams és a Monty Python csoport a második világháború utáni korszaknak.

A jelen kötetben összegyűjtött élcek és sziporkák felérnek egy terjedelmesebb viccgyűjtemény vagy egy vicclap teljes évi anyagával. De Wilde nem a pillanatnak írt, így mondásai a mai napig érvényesek, de legalábbis elgondolkodtatóak. Komolytalanságukban komolyak, látszólagos rögtönzöttségükkel örökérvényűek.

 

A szerző életrajza


Kapcsolódó írás:
Bunbury - avagy jó, ha Szilárd az ember (DVD)