Főkép

Ezúttal az alcím kifogott a magyarítási kísérleteken – ha jól számolom ez már a harmadik vagy negyedik próbálkozás, amihez szerencsém van, és bizony nehezen tudnám kiválasztani közülük a legjobbat. Volt már a hangzatos „avagy a Győzők iskolája”, ez a jelenlegi, ennek egy mutációja („avagy Szilárdnak kell lenni”), no meg a „Hazudj igazat”. Hiába, az alcímek már csak ilyenek, hajlamosak az önállóságra.

Az eredetileg színpadra álmodott darab Oscar Wilde pályájának tetejéről származik, amikor műveit London szerte telt házak előtt játszották – még a karrierjének végét jelentő bírósági tárgyalás előtt. A Bunbury gyakorlatilag megtestesít mindent, amiért a közönség imádta írásait. Szellemes, időnként humoros párbeszédek viszik tovább a cselekményt, amely többnyire szokatlan alaphelyzetből indul.

Wilde utánozhatatlan eleganciával figurázza ki a felső tízezer léha életmódját és kétes erkölcseit. Ebben a darabjában is időnként fontosabb ügynek számít az uborkás szendvics, mint mondjuk a vőlegény jelleme. Valamint a névbirtoklás. Itt persze nem társadalmi rangot tükröző Lord, Sir, vagy hasonló titulusra gondolok, hanem amilyen következetességgel ragaszkodnak az ifjú hölgyek szívük választottjának keresztnevéhez. Nem számít, milyen perverziókkal bír, mennyire nemes vagy üresfejű egoista – csak Szilárdnak hívják a szerencsétlent. Komoly és megfontolt szempont ugyebár, egy Szilárdra simán építhetjük közös életünket, nemde?

Oliver Parker rendezőnek nem kisebb mutatványt kellet forgatókönyvíráskor végbevinnie, mint az eredetileg zárt helyen játszódó cselekményt tágasabb térbe áthelyezni. Aztán – vélhetőleg terjedelmi okokból – beiktatott néhány saját jelentet, új helyszíneket, amelyekre Wilde sosem gondolt volna. Gwendolen és Jack tetoválása, Algy hőlégballonos megérkezése a birtokra, a két pasi mókás veszekedése a piskótástálért, Algy menekülései a hitelezői elől. Mondanom sem kell, az efféle, börleszkbe hajló ötletek teljesen idegenek az eredeti szöveg szellemiségétől.

A végeredmény mindazonáltal nézhető, sőt, mi több, élvezetes darab, ami főként a színészek érdeme. Visszaadják a szellemességet, stílust és ízt – mindazt, amit eredetileg Wilde megálmodott. Párbeszédeik könnyedsége mögött ott rejtezik a társadalombírálat, és természetesen jó adag emberismeret. Főként az ifjú Cecily (Reese Witherspoon) őszintesége bájos, és Jack bácsikája (Colin Firth) alakít nagyot, de a többieknek sincs miért szégyenkezniük.

A szereplők, a díszletek, az épületek, a környezet, a jelmezek együttesen életre keltik az 1800-as évek végének viktoriánus világát. Akik most találkoznak első ízben a történettel, és ebből kifolyólag nem zavarják az eredetitől való eltérések – nos ők minden bizonnyal felhőtlenül élvezik az újabb kosztümös Collin Firth filmet, amely az angol felső tízezer léha, ám roppant elfoglalt életét mutatja be szórakoztató formában.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 2.0), angol (DD 5.1)
Felirat: angol, magyar
Kép: 2,35:1 (16:9)

Extrák:
filmelőzetesek

A szerző életrajza