Főkép„Ha az ember rászánja az
időt, hogy lásson, halljon,
s megnyíljon az új élmények
látványára, hangjára,
azok képesek lesznek
megváltoztatni őt.”
(Clarissa Pinkola Estés)

Nagy igazság. De mindazon számára csupán közhely, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szembenézni az igazsággal. Az igazsággal, mely szerint ahhoz, hogy a sokmindenféle ránk rakódott dolgok (kötelességek, elvárások, előítéletek, tapasztalatok) mélyén megtaláljuk önmagunkat, csend kell.
Nem más csendje, nem külső csend, hanem saját belső csendünk. És a csend szavainak meghallgatásához óriási bátorság kell.

Ami sokunkból hiányzik. Helyette inkább dagonyázunk az önsajnálatban, a boldogtalanságban, háttérbe szorítjuk saját igényeinket és szükségleteinket, miközben elrepülnek felettünk az évek.
Gyermekeink felnőnek, kirepülnek a szülői fészekből, és ott maradunk kettesben valakivel, akivel jó eséllyel leéltünk már sok-sok évet. Akit ismerünk, aki mellett biztonságban vagyunk, akivel… (itt hosszas felsorolás következhetne a jó dolgokról).

Ám vannak olyanok, akik egyetlen dolgot sem tudnának behelyettesíteni ide. A jó dolgok közé.
Mert amikor egyedül maradnak, vagy éppen párjukkal kettesben, arra kell rádöbbeniük, hogy saját egyéniségük elveszett valahol a szüntelen kompromisszumok erdejében, és most olyan üresek, mint egy elhagyott kagylóhéj.
Joan Anderson mélységesen őszinte könyve nekik szól.

És nem nekem. Most már értem, miért mondta Balázs István, a kiadó egyik vezetője, amikor kezembe adta a könyvet, hogy nem nekem való. És mindezek ellenére örülök annak, hogy hallgattam a kiadó másik vezetőjére, Gábor Anikóra, aki azt mondta, olvassam el nyugodtam.

Hiszen most már tudni fogom, mire kell odafigyelnem, miközben elrohannak felettem az évek. Butaság: nem felettem, hanem velem. Ugye mennyire máshogy hangzik? Pedig nem varázslat, csupán játék a szavakkal.
Vagy mégsem annyira játék? Nem bizony. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az életünk nélkülünk halad a számára kijelölt úton, és mi csak sodródunk vele, vagy igenis aktívan kivesszük részünket az események alakításából.

Persze ez utóbbi sokszor fárasztó, kimerítő, mi több, fájdalmas is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért minden nap minden egyes percében ezen kell dolgoznunk. A boldog, minőségi életen. Azon, amelyre visszatekintve elégedettek és büszkék lehetünk.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Egy év a tengerparton
Befejezetlen házasság