Pasquale Festa Campanile: A lator
Írta: Galgóczi Móni | 2006. 12. 03.
Valamikor réges-régen...
Így kezdődnek a mesék.
Ám most valami más késztet arra, hogy billentyűzetet ragadjak, és egy évekkel ezelőtt kiadott könyvről szóljak. Ami már akkor, hét évvel ezelőtt is újrakiadás volt.
Az egyik ok, hogy egyre több, bibliai szereplőkkel humoros, vagy szokatlan formában foglalkozó könyv lát napvilágot. Bár most hirtelen csak a Biff evangéliuma jut az eszembe.
És ebből következik egy réges-régi, nagyjából tizenhat évvel ezelőtti emlék, amikor a mozikban látható volt egy olyan tipikus olasz film (A lator), vaskos humorral és szex-jelenetekkel.
Nagyjából ugyanebben az időben jelent meg könyv alakban is, és itt már más is szerepelt, nem csupán a vaskos humor és a szerelmeskedés, stb.
Mit mondjak, a történet meglehetősen emlékezetes. Júdea provinciát a rómaiak uralják, Heródes tetrarcha segítségével.
Rajtuk kívül a bírák és a papok igyekeznek a zsidók népét nyugalomban tartani, miközben megfelelő mértékben szipolyozzák őket.
Itt született és nőt fel a címszereplő lator, aki nem más, mint Kaleb, egy szajha fia. Anyja hamar elkergette otthonról, azóta vándorol.
Közben rájön, hogy szereti a hosszú gyaloglást. Sokkal jobban, mint a kétkezi munkát. Inkább lop, vagy nagy lelkesedéssel igyekszik becsapni a hiszékeny embereket.
Közben számos szerelmi kalandba sodródik, de minden erőfeszítése ellenére sem sikerül meggazdagodnia.
Ráadásul egy új csodatévő tűnik fel a környéken, aki nagyban rontja az esélyeit. A jövevényt Jézusnak hívják, és a papok ellen beszél, miközben saját hitét terjeszti.
Kaleb számos csodatételének tanúja, de mindig megtalálja a „hivatalos” magyarázatot a látottakra. Hiszen azt ő is tudja, hogyan lehet borrá változtatni a vizet, és a semmiből élelmiszert teremteni.
Lelkesen másolja is a megváltót, de az ő csodái egyáltalán nem vonzanak annyi érdeklődőt. Bár szerfölött látványosak.
Hogyan kell láthatatlanná tenni egy római katonát?
Hová érdemes elrejteni egy lopott gyöngysort?
Persze azért ennél azonban sokkal többet is megtudhatunk, ha figyelmesen olvassunk a könyvet.
Jézuson kívül – akinek megvan az a rossz szokása, hogy időnként ott bukkan fel, ahol éppen Kaleb is tartózkodik – Debóra az egyetlen, aki rendszeresen megjelenik Kaleb életében (hiszen szeretik egymást).
És hosszú távon – Jézuson kívül – úgy látszik, ez az egyetlen dolog, ami meg is marad a lator életében.
Bár a könyv normál kereskedelmi forgalomban pillanatnyilag nem kapható, mindenképpen érdemes megnézni egy-két antikváriumban.
Így kezdődnek a mesék.
Ám most valami más késztet arra, hogy billentyűzetet ragadjak, és egy évekkel ezelőtt kiadott könyvről szóljak. Ami már akkor, hét évvel ezelőtt is újrakiadás volt.
Az egyik ok, hogy egyre több, bibliai szereplőkkel humoros, vagy szokatlan formában foglalkozó könyv lát napvilágot. Bár most hirtelen csak a Biff evangéliuma jut az eszembe.
És ebből következik egy réges-régi, nagyjából tizenhat évvel ezelőtti emlék, amikor a mozikban látható volt egy olyan tipikus olasz film (A lator), vaskos humorral és szex-jelenetekkel.
Nagyjából ugyanebben az időben jelent meg könyv alakban is, és itt már más is szerepelt, nem csupán a vaskos humor és a szerelmeskedés, stb.
Mit mondjak, a történet meglehetősen emlékezetes. Júdea provinciát a rómaiak uralják, Heródes tetrarcha segítségével.
Rajtuk kívül a bírák és a papok igyekeznek a zsidók népét nyugalomban tartani, miközben megfelelő mértékben szipolyozzák őket.
Itt született és nőt fel a címszereplő lator, aki nem más, mint Kaleb, egy szajha fia. Anyja hamar elkergette otthonról, azóta vándorol.
Közben rájön, hogy szereti a hosszú gyaloglást. Sokkal jobban, mint a kétkezi munkát. Inkább lop, vagy nagy lelkesedéssel igyekszik becsapni a hiszékeny embereket.
Közben számos szerelmi kalandba sodródik, de minden erőfeszítése ellenére sem sikerül meggazdagodnia.
Ráadásul egy új csodatévő tűnik fel a környéken, aki nagyban rontja az esélyeit. A jövevényt Jézusnak hívják, és a papok ellen beszél, miközben saját hitét terjeszti.
Kaleb számos csodatételének tanúja, de mindig megtalálja a „hivatalos” magyarázatot a látottakra. Hiszen azt ő is tudja, hogyan lehet borrá változtatni a vizet, és a semmiből élelmiszert teremteni.
Lelkesen másolja is a megváltót, de az ő csodái egyáltalán nem vonzanak annyi érdeklődőt. Bár szerfölött látványosak.
Hogyan kell láthatatlanná tenni egy római katonát?
Hová érdemes elrejteni egy lopott gyöngysort?
Persze azért ennél azonban sokkal többet is megtudhatunk, ha figyelmesen olvassunk a könyvet.
Jézuson kívül – akinek megvan az a rossz szokása, hogy időnként ott bukkan fel, ahol éppen Kaleb is tartózkodik – Debóra az egyetlen, aki rendszeresen megjelenik Kaleb életében (hiszen szeretik egymást).
És hosszú távon – Jézuson kívül – úgy látszik, ez az egyetlen dolog, ami meg is marad a lator életében.
Bár a könyv normál kereskedelmi forgalomban pillanatnyilag nem kapható, mindenképpen érdemes megnézni egy-két antikváriumban.