Richard Morgan: Valós halál
Írta: Galgóczi Tamás | 2006. 10. 27.
Kezdetben vala William Gibson és az általa megálmodott cyberpunk. Aztán hosszú csend, amit idehaza csak a Blade Runner zavart meg, hogy néhány évnyi zavarodottság után végre magyarul is kézbe vehessünk pár, a világot hasonlóan bemutató gyöngyszemet. Aztán jön Morgan 2001-ben íródott, meglepően terjedelmes könyve, ami nem csupán folytatja a nagy előd hagyományait, hanem képes ezt érdemben kitágítani.
A tájékozódásra vágyó olvasó menet közben korábbi regények után kutat elméjében, viszonyítási pontként. De nem sok ehhez hasonlót talál. Egyszer ugye Gibson, aztán hosszú szünet, majd beugrik Robert Sheckley neve és a Freejack (magyarul Szabad préda címen jelent meg 1992-ben).
(Ennek filmes változatát, amiben Mick Jagger is játszik, aki teheti kerülje el, vagy készüljön fel egy kimondottan gyenge adaptációra. – a főszerk. megjegyzése)
Ettől kezdve már könnyen megy a felsorolás, hiszen az emberi tudat digitalizálása, mint technikai megoldást szerepel a Frederik Pohl hícsí ciklusában is. Meg mindenféle filmekben. Vagyis a Richard Morgan által felhasznált alapok semmiképpen sem számítanak eredetinek, de valamit mégiscsak tud az angol író, mivel esetében egyszer sem az újrafeldolgozás jutott az eszembe, hanem szimplán élveztem a történetet. Nyelvezettel és szereplőkkel együtt.
Különös, nehezen besorolható főhősünk Takeshi Kovacs (direkt magyar-japán neve van, erről a szerző ír a magyar kiadás előszavában), megjárta a hadsereget, ahol különleges kiképzést kapott (ami CSAK annyival több napjaink ismert technikáinál, amennyivel az emberi civilizáció fejlődik pár száz év alatt, mind technikailag, mind tudatilag). De pár, még számára sem elfogadható büntetőakció után leszerelt, s amennyire a történetben elszórt utalásokból kiderül, kétes ügyletekkel fedezte a mindennapi betevőt. Hol pedig kényes megbízásokat vállal el tehetős emberek felkérésére.
A könyvben elmesélt sztori is ilyen – ezt fájó szívvel ugyan, de nem ismertetem, mert röviden nem lehet, hosszúra meg nincs helyem. Ugyanis kellőképpen bonyolult, motivációkifejtéssel, morális kérdésekkel és sok-sok akcióval felszerelt gyöngyszemről, amit elolvasás után csak sokatmondóan emleget az ember.
Röviden úgy jellemezném, mint egy sci-fi regény, ami az utolsó fillérig megéri az árát, mivel az eredetiség érzését vegyíti a jól kitalált jövőképpel, némileg magánszimatra emlékeztető, bár szerintem csak cyberpunk akcióhőssel megfejelve. Zseniális és emlékezetes tájékozódási pont, a hasonszőrű irodalom dzsungelében.
Ajánlott irodalom:
Jeff Noon: Vurt
William Gibson teljes Neurománc univerzuma I.
Marianne de Pierres: Nejlonangyal
Regényrészlet: