Főkép

Numerius, Pompeius unokaöccse látogatóba érkezik a Nyomozóhoz. Mikor rövid megbeszélést követően egyedül marad Gordianus házának kertjében, valaki hurkot vet a nyakába és megfojtja. Az eset roppant kellemetlenül érinti a Nyomozót, hiszen fia, Meto Caesar seregében szolgál; Pompeius így joggal feltételezi, hogy a háziaknak köze lehet a gyilkossághoz.

Elkeseredésében a Nagy Vezér túszként elhurcolja Davus-t (Gordianus vejét), ezzel kényszerítve a Nyomozót (aki először nem akarja elvállalni az ügyet), hogy a gyilkos nyomába eredjen. Ha sikerrel jár, Pompeius szabadon bocsátja vejét. Ha nem, Davus lehet, hogy holtan kerül ki valamelyik, a Nagy Vezér és Caesar közt zajló összecsapásból.

A nyomozás amilyen bíztatóan indul, olyan gyorsan feneklik meg. Csak Ciceró titkárának feltűnése hoz némi reményt Gordianus számára. Miután a szálak Pompeius táborába vezetnek, a Nyomozónak nincs más választása, mint a háborús zónába utazni és valahogyan bejutni az ostromlott kikötőbe, mielőtt a védők tovább menekülnének a tengeren.

A regény címe egyrészről kézenfekvőnek tűnik – Caesar miatt –, másrészről pedig nagyon jól szimbolizálja Gordianus életének egyik igen fontos momentumát. Akár csak a későbbi császár, a Nyomozó is hasonló kaliberű, sorsdöntő lépést tesz, amelyek alapvető változást jelent eddigi életében.

A Rubiconon igen erősen érződik Saylor történelemismertető/magyarázó vágya. Akár csak a Catilina rejtélyében, itt is háttérbe szorul a krimi, és a korabeli városok, tájak, szokások bemutatása is jóval kevesebb hangsúlyt kapott. A regény fő célja, a Caesar és Pompeius között zajló küzdelem ismertetése, amely immáron fegyveres konfliktussá nőtte ki magát.
Ez annyira markánsan jelenik meg a műben, hogy Gordianus és Tiro utazása alatt is leginkább az aktuális politikai helyzet a téma, és nem Dél-Itália bemutatása.

Egyetlen gondom akadt csak Saylor regényével; kicsit rövidnek tűnt. Bár a történet kerek és egész egységet alkot, a megszokott – de elmaradt – plusz háttér-információkkal kicsit színesíthető lett volna. A történeti hitelességet egyrészről Caesar saját visszaemlékezései, másrészről Cicero ránk marad levelei, harmadrészről Horatius, Plutarkhosz, Appius, Dio Cassus, Suetonius és Lucanus ide vágó forrásmunkái biztosítják.

A szerző életrajza