Főkép

Steven Saylor 1956. március 23-án született az Amerikai Egyesült Államokban, egészen pontosan a texasi Port Lavacában. Szülei még kiskorában elváltak, édesanyja három gyermekével Dallasba költözött.
Ám véglegesen nem itt, hanem az állam közepén található, közlekedési csomópontként ismert Goldthwaite városában telepedtek le. Szegénységük ellenére édesanyjuk mindhármuknak biztosította az egyetemi oktatást.

Steven Saylor 1978-ban kiváló eredménnyel diplomázott az University of Texason (Austin) történelem és egy ún. „ókori mediterrán világ”, vagy ahogy angolul mondják, „classics” szakon (ez az ókori görög és római világ nyelveit, történelmét, irodalmát és művészetét foglalja magába – bár a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy Saylor nem tud latinul).

A kisvárosi körülmények közül kiszabadult fiú az itt töltött évek alatt ismerkedett meg későbbi élettársával Richard Solomonnal.
Párválasztása megosztotta családját, időbe telt, mire vallásos édesanyja elfogadta ezt a másságot, és vendégül látta őket otthonában. Ezt követően már hajlandó volt elolvasni fia meleg tárgyú írásait.

Egyetemi tanulmányai után párjával San Franciscóba költöztek, itt a San Francisco Sentinel című lapnál töltött be szerkesztői állást, miközben mintegy „mellékesen” sorra jelentek meg újságokban „meleg” írásai (Aaron Travis álnéven).

Így vall erről a korszakáról:
„Valószínűleg többet bíbelődtem ezeken a történeteken, mint azóta bármi máson, mivel számomra erotikus irodalmat írni olyan, mint komponálni, mert ha akár egyetlen hang nincs a helyén, elveszíted [a közönség figyelmét].”

Máshol így nyilatkozott:
„Az erotikus történetek írása csodálatosan megtanított arra, hogy le tudjam írni, amit látok és gondolok” – mind a szereplők lelkiállapotának érzékeltetésekor, mind testi kapcsolataik leírásakor.

A mai napig rendszeresen publikál ebben a műfajban is (első regényei is ilyen témájúak voltak).
Aztán elhatározta, kikapcsolódásként más közegben is kipróbálja magát, ennek köszönhetjük a történelmi tanulmányait „hasznosító” ókori krimijét, az 1991-ben megjelent Római vér címűt, amit Saylor szépirodalmi regénynek szánt.

Ennek létrejöttét az eredményezte, hogy a gyerekkora óta antik Róma rajongó Saylor a nyolcvanas évek végén eljutott Rómába.
Az ott látottak teljesen lenyűgözték, és amikor hazatért, valóságos hajtóvadászatot rendezett a kor szellemiségét megőrző írások után. Egy Marcus Tullius Cicero gyűjtemény akadt a kezébe, amiben szerepel az a szónoklat, amit Cicero az apagyilkossággal vádolt Sextus Roscius védelmében mondott – és már meg is volt a Római vér alapötlete.

Ő lepődött meg legjobban, amikor szerkesztője kérte a folytatást. Rajongóinak szerencséjére nem mondott nemet. Erről így nyilatkozott: „fantasztikus lehetőséggel szolgált ahhoz, hogy elmeséljem, ami számomra az emberiség történetének legérdekesebb korszakáról, a Római köztársaság végnapjairól fennmaradt.”

A Római vérrel kezdődő Roma Sub Rosa történelmi krimisorozat helyszíne ugyanis az ókori Róma, nagyjából az időszámításunk előtti első században, Sulla, Caesar és Cicero kora ez, a polgárháború ideje, vagyis a köztársaság végnapjaiban járunk.
Főszereplője Gordianus, a Nyomozó (angolul az árnyaltabb jelentéssel bíró Finder jelzőt kapta). A névválasztás vélhetően cseppet sem véletlen, jó eséllyel a Nagy Sándorhoz fűződő gordiuszi csomó ihlette (angolul Gordian knot).

Szerencsére, a legtöbb legendához hasonlóan, a gordiuszi csomó történetének is létezik más befejezése.
Ahelyett, hogy szétvágná a csomót, Nagy Sándor egyszerűen kihúzta a pecket, ami az ökrösszekér rúdját az igához rögzítette, s hagyta, hogy a csomó magától kibogozódjon. Hatásos, ötletes és kifinomult megoldás.
Ennél dicsérőbb jellemzést remélhetne-e magának egy nyomozó?

Gordianus, a Nyomozó megadja a válaszokat a kérdésekre, leleplezi a titkokat, a politikusok visszaéléseit.
Ez nehéz és köztiszteletnek egyáltalán nem örvendő munka (nem véletlen, hogy megbízói többnyire háznépük legalacsonyabb rangú tagját küldik első alkalommal hozzá), de nem kifejezetten erőszakos; a hatvanas éveiben járó Gordianusnak ritkán kell utánoznia Nagy Sándort, aki rendre a kardjához folyamodott.

Hősünk a szavak, és nem a tettek embere. Három tulajdonságát érdemes kiemelni: gyakorlatias, ötletes, és főként körmönfont (vagy kifinomult?) – egyszóval ideális magánszimat.
Mindig sikerül a fejét kint tartania a vízből, mindig kideríti a teljes igazságot – nem törődve a rá leselkedő veszélyekkel –, és kellemetlen meglepetések sem tudják megzavarni nyomozásait.

Steven Saylor a Roma Sub Rosa sorozatában a detektívregényt ötvözi a történelmi regénnyel, bár a hangsúly érezhetően a történelmen van. A sorozat eddig megjelent kötetei valós történelmi személyekhez, politikai intrikákhoz, bírósági ügyekhez, botrányokhoz, csatákhoz vagy gyilkosságokhoz kapcsolódnak.
Elvétve, mint például a Mist of Propheciesben, a rejtély, mely köré a történet felépül, egy kitalált alak – ebben az esetben egy Cassandra nevű jósnő – életét követi. Ám Gordianust inkább a Ciceróhoz, Pompeiushoz és Caesarhoz hasonló nagyságok bérlik fel, hogy felkutassa a mocskot társaik besározásához.

Külön kihangsúlyozom a „hiteles” szót, mivel Saylor műveiben nehéz feladat anakronizmusra lelni, ugyanis könyvei megírása előtt mindig komoly kutatásokat végez, és borzalmas mennyiségű háttéranyagot használ fel, így sebészi pontossággal helyezi hősét a köztársaság válságát átélő ókori Rómába.
Ennek köszönhetően minden regénye részletesen kidolgozott, gazdag történelmi leírásokat tartalmaz. Így eleven képet kapunk az antik Róma gazdasági és szociális életéről, másrészt ez a részletgazdagság elegendő hátteret biztosít számára ahhoz, hogy cselekményileg is kerek regényt írjon.

A határozott jellemábrázolás hiánya megbocsátható, ha összevetjük az eleven légkörteremtéssel és az ötletes cselekménybonyolítással.
Saylor nem egyszerűen tógába öltözött férfiak csoportját dobja a fórumba; leírja, mennyire nehéz magunk köré tekerni egy tógát, mennyire forrók a Fórum kövei egy fullasztó nyári napon, ahogy szinte átégetik a saruk talpbőrét.
Teljesen hihetővé teszi a tényt, hogy nyomozója rendre összefut rengeteg hírességgel; ebben a városban végtére is mindössze egymillióan laknak, és mindenki előszeretettel tölti az idejét a fórumhoz hasonló, szabadtéri, kényelmes helyeken.

És azzal, hogy hű marad az ókori eseményekről ismert tényekhez, Saylor rendkívüli tettet visz véghez: detektívregényeknek álcázott hosszú történelmi sorozatot ír. A könyvekben nem az a kérdés teremti meg a feszültséget, hogy „Vajon Gordianusnak sikerül megoldania a rejtélyt?”, hanem az, hogy „Vajon Gordianus túléli ezt az ármánykodással teli napot?”

Egyfajta Én, Claudius ez a strandon olvasók számára. A jelenetben megtaláljuk Saylor összes erősségét: az aktuális politikai feszültségeket, melyek a piac csillagászati áraiban tükröződnek, a leírásokat, amelyeket olyan hétköznapi tárgyak apropóján adagol ki, mint egy csomag retek (melyekből „az etruszk napsütés illata árad”), a cselekmény pedig közvetlenül a felszín alatt vibrál.

Amint azt Saylor kifejti, Gordianus valójában meglehetősen átlagos figura. Közönséges fickó, becsületes ember, akinek legfőbb gondja az életben a csendes magánélet utáni vágy és a megszállott igazságkeresés kibékíthetetlen ellentéte.
(E belső viszály, úgy tűnik, a vérében van; Gordianus származását homály fedi, de annyit elárul, hogy a szakma fortélyait édesapjától tanulta.)

Az idő múlásával családjának létszáma kettőről (Gordianus és zsidó-egyiptomi rabszolgája/ágyasa, Bethesda) tízre nő (két fogadott fiú és egy saját leánygyermek, valamint az ő házastársaik és sarjaik).
Rengeteg szerettéről kell gondoskodnia, akik nem könnyítik meg a helyzetét. Fiatalabb fia, Meto, Julius Caesar szolgálatában áll. Leánya, Diana Gordianus testőrének, Davusnak a hitvese.
A zárkózott ámde szenvedélyes feleség, a felszabadított Bethesda azt szeretné, ha embere biztonságban otthon maradna.

Gordianus háztartását árnyaltan írja le Saylor, és szívbe markoló gyönyörrel figyeljük, ahogy a sorozat előre haladtával a család tagjai lassan megvénülnek.
Jellemekként azonban elhalványulnak a felnagyított történelmi alakok mellett, akik átmasíroznak Saylor könyvein. A gyomorbajos, képmutató szószóló, Cicero; a szépséges, dekadens arisztokrata, Clodia; a tünékeny, elbűvölő politikusnő, Catilina – valamint a többi, évszázadokkal korábban meghalt híresség sokkal mélyebb nyomot hagy az olvasó emlékezetében, mint a melléjük kitalált szereplők.

Még a rossz hírű diktátort, Sullát is (a Római vérben) egészen élénk színekkel festi meg Saylor: „Erős csontozatú, szögletes állú, zömök alkatú. Széles, puhány felsőtestét ellensúlyozta izmos válla. Aranyszínű hajával kitűnt a tömegből.
Ahogy a vele egykorúaktól halottam, a szeme is épp olyan figyelemfelkeltő volt, mint most – szúrós, és halovány kék szempár, mely minden más tekintet fölött uralkodott. Zavarba hozta azt, aki visszanézett rá, mindössze csintalannak tűnt, amikor a legégbekiáltóbb bűnöket elkövette, és rettentően szigorúnak tetszett, amikor csak élvezetet akart nyerni valamiből.”

Ezzel szemben Gordianust újra meg újra közönséges halandóként írja le; az A Mist of Propheciesben tükörbe néz, és nem lát többet „egy ősz szakállas férfinál, akinek arcát az aggodalom ráncai szántják fel.”

Egyszóval Gordianus és családja természetesen hétköznapi emberek, akik hétköznapi életre vágynak, miközben a rendre beléjük botló nagyságokra cseppet sem jellemző az átlagosság.

„E rengeteg híres történelmi alak egyike sem ágyban, párnák közt lehelte ki lelkét” – hangsúlyozza Saylor.
„Úgymond, a nyeregben haltak meg. És büszkék lettek volna erre. A történelmi feljegyzések nem megszokott, átlagos emberekről szólnak. Hanem Caesarról, Pompeiusról, Kleopátráról, olyan emberekről, akiket manapság elmegyógyintézetbe zárnának. Esetleg Bill Gates, vagy Hannibal Lecter válna belőlük – nem tudom, melyik.
Ezek az emberek teljesen énközpontú, már-már mániákus életet éltek. Fogalmam sincs, hogyan sikerült nekik. Ezzel szemben az átlagember valahogy eltűnik a történelemben, nehéz rájuk akadni, megtudni, milyenek voltak valójában, miféle értékrend szerint éltek.”

Az mindenesetre biztos, hogy Saylor elmondása szerint az olvasók rendszeresen kifejtetik határozott (és gyakran egymásnak ellentmondó) véleményüket Gordianus családját és az ő bűntényfelderítésben betöltött szerepüket illetően.

A Gordianus-regények az idők során számos díjat nyertek el, többek között a Lambda Irodalmi Díjat, az Amerikai Krimiírók Ellis Peters Történelmi Tőr Díját, a Történelmi Bűnügyi Regény Kedvelők Társaságának Hérodotosz Díját, és a Krimiírók Nemzetközi Szövetségének Hammett Díját.

Saylor novellái Gordianusról először az Ellery Queen’s Mystery Magazine-ban és néhány antológiában jelentek meg. Az első, „A Will Is a Way” 1993-ban elnyerte a Robert L. Fish-díjat, amelyet minden évben a legjobb debütáló novella szerzője kap meg.
A Gordianus-novellák eddig két gyűjteményes kötetben jelentek meg angolul: A Vesta-szüzek háza (1997) és A Gladiator Dies Only Once (2005) címen.

A római sorozaton kívül két regénye jelent meg saját neve alatt, melyek szűkebb szülőhazájában, Texasban játszódnak.
A Twist at the End: A Novel of O. Henry alapját Amerikában elsőként feljegyzett sorozatgyilkos adja, aki 1885-ben tartotta rettegésben Austin városát. A Have You Seen Dawn? egy napjainkban játszódó thriller, amelynek helyszíne egy olyan texasi kisváros, amelyben Steven is felnőtt.

Saylor az írás mellett két televíziós dokumentumfilmet is készített:
The History Channel: The Series Ancient Rome: Story of an Empire (ezt 1998-ban mutatták be először);
Criminal History: Ancient Rome (ezt 2005-ben mutatták be először).

Az utóbbi években Saylor számos amerikai egyetemen tartott előadást, többek közt a houstoni Rice Universityn, a University of Pennsylvanián, a San Francisco State Universityn és „saját” egyetemén, a University of Texason.
Szintén számos, jelentős beszédet tartott különböző akadémiai és egyetemi társaságok előtt (American Philological Association, American Classical League, Junior Classical League). 2002 tavaszán a Kalifornia Egyetemen, Berkeley-ben ő tartotta meg a „Classics” tanszék diplomaosztó beszédét.

Saylor továbbra is ír novellákat és esszéket a San Francisco Review of Books, a The Threepenny Review és az Ellery Queen Mystery Series számára. Számos novellája különféle antológiákban is olvasható.
Mindezek alapján tévedés lenne azt hinni, hogy Saylor kizárólag a múltban él. Modernségére jó példa honlapja (www.stevensaylor.com), amit rendszeresen saját kezűleg frissít.

Könyvei többek között francia, holland, német, spanyol, cseh, orosz, finn, norvég, portugál, lengyel, görög, magyar, szerb, svéd, török, dán nyelvű fordításban is megjelentek. Furcsamód az olasz kiadókat eddig nem érdekelte a sorozat.

Manapság a kaliforniai Berkeley-ben visszavonultan él Richard Solomonnal.

Regényei: (a dátumok az amerikai megjelenést mutatják)
1991 *Roman Blood (Római vér)
1992 *Arms of Nemesis (Istenek fegyverzete)
1993 *Catilina`s Riddle (Catilina rejtélye)
1995 *The Venus Throw (Vénusz kezében)
1996 *A Murder on the Appian Way (Gyilkosság a Via Appián)
1999 *Rubicon (Rubicon)
2000 A Twist at the End: A Novel of O. Henry
2000 *Last Seen is Massilia (Eltűnt Massiliában)
2002 *A Mist of Prophecies (Próféciák köde)
2003 Have You Seen Dawn?
2004 *The Judgement of Caesar (Caesar ítélete)
2007 Roma: The Novel of Ancient Rome (Róma)
2008 *The Triumph of Caesar (Caesar diadala)
2010 Empire (Birodalom)

Novelláskötetei: (a dátumok az amerikai megjelenést mutatják):
1997 *The House of the Vestals: The Investigations of Gordianus the Finder (A Vesta-szüzek háza)
2005 *A Gladiator Dies Only Once: The Further Investigations of Gordianus the Finder (Egy gladiátor csak egyszer hal meg)

* = Gordianus történet

Novellák: (a dátumok az amerikai megjelenést mutatják)
Insecticide The Magazine of Fantasy & Science Fiction
The Pawns of Crux Dragon
Kinder, Gentler The San Francisco Bay Guardian
*+ A Will Is a Way EQMM
*+ Death Wears a Mask EQMM
*+ The Lemures EQMM
*+ The Treasure House The Armchair Detective
*+ The House of the Vestals EQMM
*+ The Disappearance of the Saturnalia Silver EQMM
*+ The Alexandrian Cat EQMM
*+ Little Caesar and the Pirates EQMM
*+ King Bee and Honey EQMM
Murder Myth-Begotten EQMM
*× Archimedes’ Tomb Crime Through Time
*× The White Fawn Classical Whodunnits
*× Poppy and the Poisoned Cake EQMM
*× Death by Eros Yesterday’s Blood: An Ellis Peters Memorial Anthology
*× The Consul’s Wife Crime Through Time III
*× If a Cyclops Could Vanish in the Blink of an Eye Candis
*× A Gladiator Dies Only Once The Mammoth Book of Roman Whodunnits
*× Something Fishy in Pompeii Candis
*× The Cherries of Lucullus EQMM

EQMM = Ellery Queen’s Mystery Magazine
* = Gordianus történet
+ = Szerepel A Vesta-szüzek háza novelláskötetben
× = Szerepel az Egy gladiátor csak egyszer hal meg novelláskötetben

 

Kapcsolódó írás:

Interjú Steven Saylorral


Összeállította: Mezei Attila, Galamb Zoltán, Galgóczi Tamás