FőképAz 1954. április 25-én született angol író, Melvin Burgess neve mindaddig ismeretlen (vagy majdnem ismeretlen, hiszen valamikor 2001-ben már megjelent Lee Hall-lal közös munkája, a Billy Elliot) volt kis hazánkban, míg 2005-ben meg nem jelent Nem mondod! című, a felsős gimnazisták világában játszódó regénye.

Úgy tűnik, az olvasók szerették, mert nemrégiben megjelent következő, Négykézláb című kötete, melyben a kortárs angol ifjúsági irodalom fenegyerekének tartott Burgess a tőle megszokott őszinteséggel, szókimondással és humorral mutatja be a tizenhét éves, csinos és vadóc kamaszlány, Sandra Francy lelki világát, az élet nagy kérdéseit (pl. munka, felelősség, emberi kapcsolatok) illető dilemmáit, valamint belső kétségeit.

Persze nem Melvin Burgess lenne, ha nem csavarna egy kicsit a dolgon. Mégpedig olyan irányban, hogy nem csupán a fiatal lány, hanem egy kutya szemszögéből is látja/láttatja a világot.
A családja fekete bárányának tartott, a szabályok, és a vele szemben támasztott elvárások ellen berzenkedő lány ugyanis egyik percről a másikra kutyává, vagyis intelligens emberből ösztönlénnyé változik. És ezentúl – ki tudja meddig – ebből a szemszögből nézi a világot, éli az életet.

Az életet, amelyben hirtelen különös értelmet nyernek a korábban, még emberi mivoltában megvetett dolgok: család, barátok, iskola, szabályok, korlátok, akadályok, elvárások, felelősség.

Csakhogy ezekkel per pillanat nem tud mit kezdeni.
És talán nem is akar.
Sokkal egyszerűbb neki így.
Kutyaként.
Szabadon.
Család, barátok, iskola, szabályok, korlátok, akadályok, elvárások, felelősség nélkül.
Gyorsan, összevissza, boldogan.
Bánat, félelem, szorongás, elkötelezettség, áldozathozatal, elszürkülés nélkül.
Együtt a falkával.

Megítélésem szerint Sandra Francy esete semmiképpen sem követendő példa, ám tökéletesen rávilágít arra, hogy minden embernek lehetősége (és természetesen joga) van önálló döntéseket hozni. Melyekkel meghatározhatja későbbi sorsát.

Vannak, akik képesek felelős döntéseket hozni.
Belőlük sikeres, boldog emberek lesznek.
Általában.
És vannak, akik nem képesek felelős döntéseket hozni, hanem a könnyebbik utat választják.
Belőlük csak nagyon ritkán lesznek sikeres, boldog emberek.
Bár ez is csupán nézőpont kérdése.
Hiszen az életben minden viszonylagos.