Főkép

Érdekes téma úton-útfélen akad, mégis hosszú időnek kellett eltelnie (utoljára 2001-ben jelent meg az Elveszettek, illetve 2002-ben az Elszántan második kiadása) mire a kétszeres Bram Stoker díjas David Morrell új könyvvel örvendeztette meg rajongóit. Ami annyira jól sikerült, hogy rögtön újabb díjra jelölték.

A magyarul Settenkedők címmel megjelent regény mindössze nyolc óra eseményeit mutatja be, valós időben, lépésről-lépésre, mindenféle vágás vagy kihagyás nélkül. Nincs olyan, hogy az egyik mondatban a szereplők elindulnak valahová, a következőben pedig már ott is vannak, és nem tudjuk, hogy közben mi történt. Itt minden percben, minden mozdulatkor ott vagyunk, és ettől nem csak hihetetlenül feszes lesz a cselekmény, hanem teljesen olyan érzésünk támad, mintha mi is ott lennénk a lebontásra váró legendás Paragon Hotel „illegális” felfedezői (őket hívják settenkedőknek) között.

Úgy tűnik, a rég nem lakott épületek, pontosabban hotelek mágnesként vonzzák a regényírók fantáziáját, gondoljunk csak Stephen King Ragyogás című klasszikusára, ami szintén egy ilyen épületben játszódik.

Morrell regényében három fiatal történész, egykori professzoruk és egy meglehetősen fura újságíró indulnak útnak, hogy idegen területre történő illetéktelen behatolás után bebarangolják a lebontásra váró egykori legendás luxusszálló, a Paragon Hotel helyiségeit. Az épületről sok mendemonda járta már a maga korában is, de amivel felfedezőink találkoznak, az minden képzeletet felülmúl.

Merthogy kiderül, az épület nem is lakatlan. Ráadásul többen is settenkednek a sötétben. Akiknek persze nem igazán tisztességesek a szándékaik. Bár, mint utóbb kiderül, nem is mindenki az, akinek mondja magát, és nem is mindenki azért jött, amit az elején elmondott.

A Settenkedők olvasása során – ahogy azt Morrell-től megszokhattuk – érdekes témát feldolgozó, feszes tempójú történetben találjuk magunkat, ahol a figyelem egy pillanatra sem lankadhat anélkül, hogy valami végzetes nem történne. És most kivételesen a végével is majdnem minden rendben van. Bár most is csak majdnem.

A szerző életrajza