Főkép

A fiatal sebész, Dr. Atul Gawande könyvétől kiráz a hideg, ahányszor csak rágondolok. Pedig nincsen benne semmi, ami okot adna erre a furcsa, mondhatni kellemetlen érzésre. Hacsak az nem, hogy szavai átjárót nyitnak abba a világba, amiben ő él, és amiről ír. Amiben senki és semmi sem tökéletes. Amiben úgy kell egy orvos, jelen esetben egy sebész keze alá feküdnünk, hogy tudjuk, olyan eljárást, amit rajtunk fog alkalmazni, még soha nem csinált. Legalábbis egyedül, egy tapasztaltabb orvos felügyelete nélkül.

Dr. Atul Gawande egyébként egy bostoni kórház sebésze, emellett a The New Yorker című magazin állandó szakírója. Jelen könyvét 2002-ben a legjobb amerikai ismeretterjesztő művek közé választották.

Könyvében amellett, hogy beavat bennünket munkájának részleteibe, elszántan keresi azt a pontot, ahol az orvoslás határai húzódnak. Meggyőző erejű szavai nyomán meggyőződésünkké válik, hogy az orvosok ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, csak éppen nagyságrendekkel nagyobb felelősséggel.

Ha egy kereskedő vagy egy bróker hibázik, valakinek anyagi kárt okoz. Ha egy pék teszi ugyanezt, valaki éhes marad, mert a késztermék nem megfelelő minőségű. Ha viszont egy orvos, pláne egy sebész hibázik, annak legrosszabb esetben egy emberélet az ára. Amit tekinthetünk kevésnek, hiszen az így megtanult folyamat más emberek életét mentheti meg, de tekintetünk túl nagynak is, hiszen nem kellett volna így történnie.

Nem irigylem azokat, akik olyan hivatást választanak, amelynek során emberek életéért kell felelniük. De ha ők nem lennének, ki vigyázna ránk? Ki szállítana egyik helyről a másikra, akár földön, akár vízen, akár levegőben; ki mentene ki az égő házból; és ki gyógyítana meg, amikor betegek vagyunk?

Vannak emberek, akik születésük percétől tudják, milyen hivatást választanak. És vannak olyanok, akik csak a pénzért csinálják. Akiknek mindegy, hogy a beteg él-e, hal-e, ha nekik rossz napjuk van, ha fáradtak, ha családi- vagy magánéleti problémáik vannak, esetleg nincs kedvük az egészhez.

Az ilyen orvosok és egészségügyi dolgozók miatt tartunk ott, ahol tartunk. Ha többen lennének olyanok, mint Dr. Emily E. Transue vagy Dr. Atul Gawande, talán lenne esély arra, hogy valami megváltozzon. Mert ők fel merik vállalni a hibáikat, és igyekeznek tanulni is belőlük. És ettől olyan hitelesek. Olyan esendőek. Olyan emberiek.

Tanulságos, elgondolkodtató könyv, amit nem csak kívülállóknak, de az orvosoknak is érdemes lenni elolvasni. Különösen a sebészeknek, hiszen mégiscsak ők állnak az egész középpontjában. Utána szívesen lebeszélgetnék velük, vajon ők mennyire látják ugyanígy, vagy éppen egészen másként azt a tökéletlen tudományt, amit egyszerűen csak orvoslásnak hívunk.