Dr. Emily R. Transue: Ügyeletben – Egy kezdő orvos feljegyzései
Írta: Galgóczi Móni | 2005. 08. 19.
Ha minden orvos olyan lenne, mint Dr. Emily R. Transue (vagy legalábbis amilyennek szavai, gondolatai, érzései alapján megismerhetjük), nem lenne egyetlen csalódott beteg sem.
Persze csodákra ő sem képes, a gyógyíthatatlan betegségeket ő sem képes meggyógyítani, ám van benne valami, amiért az ember képes hinni neki, bízni benne. Képes rábízni az életét, vagy akár szerettei életét, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy kezdő, akinek bőven van még mit tanulnia.
Hogy miért van ilyen érzése az embernek, miközben azokat a sorokat olvassa, amelyekben ott van ennek a fiatal, kezdő doktornőnek minden bizonytalansága, elszántsága, elhivatottsága, érzékenysége, őszintesége és alázata?
Hát éppen ezért. Mert nem akar idős, tapasztalt, határozott, érzéketlen orvosnak tűnni. Mert vállalja a gyengeségeit. Amikből komoly erényt kovácsol. Amik minden nehézségen átsegítik. Amik lehetővé teszik számára, hogy igazi orvossá váljon, aki nem riad vissza semmitől, mégis kellő alázattal viselkedik mind választott hivatásával, mind a betegekkel szemben.
Aki tisztában van vele, hogy a betegek nem azért betegek, hogy őt bosszantsák, hogy neki kellemetlenséget okozzanak, hogy ő ne tudjon egy-két óránál többet aludni vagy pihenni. Ő még hisz abban (vagy legalábbis amikor ezt a könyvet írta, még hitt), hogy azért tanult hosszú-hosszú éveken keresztül, hogy segítsen a beteg embereken.
Ha mást nem, enyhítse a fájdalmukat, a szenvedésüket, jobb esetben azonban ő lehet az, aki végigkíséri páciensét a teljes gyógyulás olykor nehéz, kimerítő, fáradtságos útján, visszaadva ezzel a hitet az orvosokban, az orvostudományban.
Pedig semmi mást nem tesz, mint embernek, és nem egy darab romlott húsnak nézi a beteget, és ennek megfelelően közelít hozzá.
Aki szereti a Vészhelyzet című sorozatot, annak minden erényével és hibájával együtt, az egészen biztosan élvezettel fogja olvasni a fiatal, kezdő orvos, Dr. Emily R. Transue történeteit. Aki azonban számtalan rossz tapasztalat után, vagy egyéb, számára fontos ok miatt szkeptikus minden ilyen dologgal szemben… nos, az úgysem fogja még csak kézbe sem venni, nem hogy elolvasni.
Az elején nekem is voltak fenntartásaim. Ám ahogy a rövidebb-hosszabb történeteket olvastam, lelkemben szép lassan lecsendesült a kétségek vihara, helyét pedig átvette az egyszerű emberi kíváncsiság. Majd a remény, hogy egyszer én is találkozom egy ilyen orvossal. Majd még eggyel… és még eggyel… aztán már ez lesz a normális.
Addig is kötelezővé tenném minden orvosnak, hogy emlékeztessem őket arra, miről is szól ez a hivatás – valójában.
Eddig az Orvosok írják sorozat alábbi könyveiről írtunk:Dr. Atul Gawande: A gyógyítás útvesztői
Dr. Emily R. Transue: Ügyeletben – Egy kezdő orvos feljegyzései
Persze csodákra ő sem képes, a gyógyíthatatlan betegségeket ő sem képes meggyógyítani, ám van benne valami, amiért az ember képes hinni neki, bízni benne. Képes rábízni az életét, vagy akár szerettei életét, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy kezdő, akinek bőven van még mit tanulnia.
Hogy miért van ilyen érzése az embernek, miközben azokat a sorokat olvassa, amelyekben ott van ennek a fiatal, kezdő doktornőnek minden bizonytalansága, elszántsága, elhivatottsága, érzékenysége, őszintesége és alázata?
Hát éppen ezért. Mert nem akar idős, tapasztalt, határozott, érzéketlen orvosnak tűnni. Mert vállalja a gyengeségeit. Amikből komoly erényt kovácsol. Amik minden nehézségen átsegítik. Amik lehetővé teszik számára, hogy igazi orvossá váljon, aki nem riad vissza semmitől, mégis kellő alázattal viselkedik mind választott hivatásával, mind a betegekkel szemben.
Aki tisztában van vele, hogy a betegek nem azért betegek, hogy őt bosszantsák, hogy neki kellemetlenséget okozzanak, hogy ő ne tudjon egy-két óránál többet aludni vagy pihenni. Ő még hisz abban (vagy legalábbis amikor ezt a könyvet írta, még hitt), hogy azért tanult hosszú-hosszú éveken keresztül, hogy segítsen a beteg embereken.
Ha mást nem, enyhítse a fájdalmukat, a szenvedésüket, jobb esetben azonban ő lehet az, aki végigkíséri páciensét a teljes gyógyulás olykor nehéz, kimerítő, fáradtságos útján, visszaadva ezzel a hitet az orvosokban, az orvostudományban.
Pedig semmi mást nem tesz, mint embernek, és nem egy darab romlott húsnak nézi a beteget, és ennek megfelelően közelít hozzá.
Aki szereti a Vészhelyzet című sorozatot, annak minden erényével és hibájával együtt, az egészen biztosan élvezettel fogja olvasni a fiatal, kezdő orvos, Dr. Emily R. Transue történeteit. Aki azonban számtalan rossz tapasztalat után, vagy egyéb, számára fontos ok miatt szkeptikus minden ilyen dologgal szemben… nos, az úgysem fogja még csak kézbe sem venni, nem hogy elolvasni.
Az elején nekem is voltak fenntartásaim. Ám ahogy a rövidebb-hosszabb történeteket olvastam, lelkemben szép lassan lecsendesült a kétségek vihara, helyét pedig átvette az egyszerű emberi kíváncsiság. Majd a remény, hogy egyszer én is találkozom egy ilyen orvossal. Majd még eggyel… és még eggyel… aztán már ez lesz a normális.
Addig is kötelezővé tenném minden orvosnak, hogy emlékeztessem őket arra, miről is szól ez a hivatás – valójában.
Eddig az Orvosok írják sorozat alábbi könyveiről írtunk:Dr. Atul Gawande: A gyógyítás útvesztői
Dr. Emily R. Transue: Ügyeletben – Egy kezdő orvos feljegyzései