FőképEdgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) a XIX. század elején megerősödő amerikai irodalom egyik első klasszikusa, a modern amerikai novella megteremtője, aki esztétikai nézeteit több fontos tanulmányban is kifejtette, és aki következetesen küzdött a korabeli amerikai irodalom didaktikus terjengőssége ellen.

Alkotóként és szerkesztőként is a mű közösségre gyakorolt hatását tekintette elsődlegesnek, az ehhez vezető utat pedig a szinte mérnöki pontossággal szerkesztett, rövid, fesztes tempójú novellákban találta meg. Érdekes paradoxon, hogy érdeklődése az emberi lélek árnyoldalai, a borzalom, a téboly, vagy bármiféle gyötrelem felé irányult, sőt, írásaiban nem ritkán személyes lidércnyomásai és szorongásos álmai is megelevenednek.

Poe mindezek mellett az úgynevezett detektívnovellák, bűnügyi történetek és kincskereső kalandtörténetek megteremtőjének is tekinthető. Írásaiban egy-egy rejtélyes, lélektanilag nem motivált, abszurd esemény titkát a következetes logika és a bizarr felé hajló alkotó fantázia tökéletes kombinálásával deríti fel.

Novellaművészetének a borzalmakra kihegyezett, groteszk-fantasztikus oldalán mutatják be az olyan remekművek, mint „A kút és az inga”, az „Egy hordó amontillado”, „A Maelström poklában”; a lélektani szimbolizmust olyan írások képviselik, mint a már-már lírai „Az Usher-ház vége”, valamint „A vörös halál álarca”; detektív- és kalandtörténetei közül pedig kiemelkedik a „A Morgue utcai kettős gyilkosság”.

Látható tehát, hogy a korábbi kötetekben szereplő írások egyébként is a szerző munkásságának fontos, kiemelkedő darabjai. Ezeket valószínűleg többen, többször is kiadták, és ki is fogják adni, hiszen ahogy felnő egy következő generáció, „kitermelődik” egy újabb olvasótábor.
De mi legyen a kevésbé ismert, vagy szinte teljesen elfeledett novellákkal? Azoknak sem kéne az érdektelenség süllyesztőjébe, vagy éppenséggel a feledés homályába veszniük. Még akkor sem, ha megközelítőleg sem olyan jók, mint a többi. Hiszen ezek is az életmű részét képezik.

Itt van például rögtön a kötet nyitó novellája, a „Hogyan írjunk Blackwood-cikket?”, ami a kötetben található elbeszélések közül talán a legkevésbé elfeledett, hiszen egy 1981-es válogatáskötetben, Göncz Árpád fordításában, tehát egészen más fordításban egyszer már biztosan napvilágot látott.
A novella eredetije először 1838. decemberében jelent meg a The Baltimore American Museum című lapban, és Poe azon humoros írásai közé tartozik, melyekben a korabeli magazinirodalom tudálékos, szenzációhajhász, a tényekkel nem foglalkozó szerkesztési elvét figurázza ki.

A kötetben olvasható novellák:
Hogyan írjunk Blackwood-cikket? (How to Write a Blackwood Article)
Julius Rodman naplója (The Journal of Julius Rodman)
Tek. Thingum Bob irodalmi élete (The Literary Life of Thingum Bob, Esq.)
Maelzel sakkozója (Maelzel’s Chess-Player)
Mér van felkötve a karja a kis francijának? (Why the Litte Frenchman Wears His Hand in a Sling)
A Kétrét-klub (The Folio Club)
Byron és Miss Chaworth (Byron and Miss Chaworth)
Idő és tér (Time and Space)
A világítótorony (The Lighthouse) – befejezetlen