FőképJames Clavell brit tengerésztiszt fiaként maga is katonai akadémián tanult, majd harcolt a II. világháborúban, ahol hadifogságba esett. Itt szerzett élményei alapján írta meg a Patkánykirály című világhírű regényét.
Ezt követte az Ázsiai népei és kultúrája iránti érdeklődéséből fakadó, úgynevezett ázsiai regényfolyama, melynek kötetei: a Tajpan, a Sógun, a Gajdzsin és A nemes ház.
A most nagyító alá kerülő Forgószél ugyan időben máskor, térben pedig máshol játszódik, több szereplőjét tekintve mégis ehhez a témakörhöz kapcsolható.

1979. február-március. Irán. A világ kifordult önmagából. A sah elmenekült, tombol a politikai és vallási fanatizmusból fakadó erőszak. Fundamentalista mullahok, baloldali mudzsahedek, az uralkodóhoz hű lojalisták és a hitük által elvakult forradalmisták vívják egymással elkeseredett hatalmi harcukat. Ez utóbbiak leginkább vélt sérelmek alapján bántalmazzák mindazokat, akik nem szimpatikusak számukra.
Erre a sorsa jut egy maroknyi helikopterpilóta, az aberdeeni székhelyű, a hongkongi Stuartokhoz kötődő S-G Helicopters pilótái, valamint velük lévő családtagjaik is. Még az sem számít, hogy az egyikük felesége iráni. Sőt, ez még inkább feltüzeli az egyébként is gát nélkül áramló indulatokat.

Természetesen a pilóták megpróbálnak helytállni, illetve küzdeni a támadók ellen, de a végén nem marad más választásuk, mint a menekülés. Csakhogy az nem is olyan egyszerű, hiszen nem csupán saját és családtagjaik életét kell megmenteniük, hanem a munkaeszközül szolgáló nagy értékű helikoptereket is.
A rendkívüli fegyelemmel és összehangolt munkával megszervezett menekülés (az akció fedőneve a címben szereplő Forgószél) a gondos tervezés ellenére azért komoly mértékű szerencsét is feltételez. Mert mi van akkor, ha…

Ez persze csak a regényben található szálak egyike, amelyet a többivel egyetemben a szerző saját kénye-kedve szerint gombolyít, gubancol. Mert ugyebár van itt még mindenféle kém és titkosügynök, persze ellenkező oldalról, és ellenkező feladattal; meg itt van az önkényuralom és zsarnokság megtestesítőjeként Abdallah hán, aki teljességgel kiszámíthatatlan, megnehezítve ezzel egyrészt környezete, másrészt ellenségei életét.

James Clavell műveiben az az igazán nagyszerű, hogy soha nem mond ítéletet, csupán mesél. Azt viszont zseniálisan. Általában olyan országokat és kultúrákat mutat be, amik teljesen távoliak, sokszor érthetetlenek és félelmetesek mind az európai, mind az amerikai emberek számára. Másságuk ellenére (vagy éppen azért) semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak másoknál. Egyszerűen csak mások.

Amikor a kedves olvasó a kötet végére ér, el sem akarja hinni, hogy ez a tekintélyes terjedelmű, alig 1342 oldalas regény csupán huszonhét nap eseményeit tartalmazza. Talán azért, mert annyira leköti a figyelmet, hogy nem érünk rá ilyen apróságokkal foglalkozni. Bár a kötet hosszú távú tartása, esetleg emelgetése testedzésnek sem utolsó.