FőképÚgy gondolom, Kurt Tepperwein könyve maximális szellemi nyitottságot igénylő darab. Hit és megfelelő mértékű kíváncsiság nélkül semmi értelme belekezdeni, mert csak kellemetlenül fogjuk érezni magunkat. Persze ez sem biztos, de úgy gondolom, meglehetősen nagy az esélye. Arról nem is beszélve, hogy akiben adott a hit és a kíváncsiság, az sem fogja nyíltan felvállalni, mit is olvas.
Mert napjainkban ciki a téma. A new age már lecsengett, már nem divat, tehát aki bármiféle természetfeletti, vagy paranormális iránt érdeklődik, csak egy zárt körön belül talál megértésre és segítőkre.

Paranormálist említettem, hiszen ha jobban belegondolunk, az intuíció, mint megérzés, illetve ennek továbbfejlesztett változata, a szuperintuíció, nem más, mint a mindannyiukban meglévő, ám ténylegesen és teljes fényében ki nem használt paranormális képesség. Mint a telepátia, vagy a telekinézis.
Az intuíció minden embernek vele született képessége, amit hosszas, kimerítő tanulási folyamat eredményeképpen tudatosan elnyomunk, hiszen észérvekkel meg nem magyarázható, és mint ilyen, csak rossz lehet. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az intuíció gyakran ellentmond az értelemnek, az érzéseknek, vagy éppenséggel a szokásoknak.

De kérdezem én: Miért kell félni valamitől, amíg nem ismerjük meg? Miért kell mindent észérvekkel megmagyarázni? Miért nem hallgathatunk ösztöneinkre, ahogy sok esetben az állatok is teszik?
Nem mintha állati szintre szeretnék visszasüllyedni, egyszerűen úgy gondolom, sok esetben óriási segítséget jelenthetne életünkben, ha nem csak az eszükre hallgatnánk, hanem a bennünk csírázó megérzésekre, amik olykor megakadályozhatnának bennünket abban, hogy túlzottan racionálisan, önnön esendő emberi mivoltunk ellen döntsünk.

Valószínűleg sokan szkeptikusan állnak a témához, és csak egy nagyot legyintenek: már megint egy önsegítő könyv. És nem is tévednek nagyot. Kurt Tepperwein könyve tényleg segíteni szeretne abban, hogy teljes értékű emberként élhessük az életünket.
Úgy gondolom, egy esélyt mindenképpen adhatunk neki. Ha másért nem, hát azért, hogy bebizonyítsuk saját magunknak, mennyire nyitottan szemléljük a világot. És ha közben valami újat is tanulunk…