Főkép

A Nagy-Britanniában először 1964-ben, Magyarországon pedig 1970-ben először kiadott, az idős Agatha Christie egyik legjobbjaként emlegetett regényben a tősgyökeres St. Mary Mead-i vénkisasszony, Miss Marple egyetlen külföldi kalandjának lehetünk tanúi. Az idős hölgy nagyvonalú unokaöccse, Raymond West jóvoltából a Nyugat-Indiák egyik paradicsomi szigetére utazik, hátha ez a környezet jó hatással lesz mindenféle időskori nyavalyáira. Hiába azonban a csodálatos környezet, az idilli nyugalom, a válogatott vendégek, Miss Marple úgy érzi, ez nem az ő világa. Hiszen itt nem történik semmi.

Egészen addig mindez igaz is, amíg az állandóan anekdotázó Palgrave őrnagy unalmas szövegét meg nem szakítja egy érdekes kérdés: „Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét?” Ám mielőtt az ominózus fénykép megtekintésére sor kerülhetne, az őrnagy viselkedése megváltozik; valamit meglátott Miss Marple válla fölött, ami elvette a kedvét a „mutogatástól”. Ez a vállon átnézés egyébként a Találkozás a halállal című regényben bukkan fel először, és utána rendszeresen visszatérő eleme Agatha Christie regényeinek. Többek között az 1962-es A kristálytükör meghasadtban is felhasználta.

De térjünk vissza a cselekményhez. Mivel Miss Marple fotóval kapcsolatos kíváncsisága nem került kielégítésre, szomorúan veszi tudomásul, hogy nem is fogja látni a képen látható gyilkost: Palgrave őrnagy ugyanis az éjszaka folyamán meghalt, a tárcájában hordott fotó pedig nyomtalanul eltűnt. Eljött tehát Miss Marple ideje. Végre történik valami, és a kíváncsi idős hölgy nem szeretne kimaradni semmi jóból. Mivel sejtése van arról, hogy az őrnagyot nem a magas vérnyomása vitte el, hanem gyilkosságról van szó, mindent megtesz annak érdekében, hogy erre másoknak is felhívja a figyelmét. A maga bájosan utánozhatatlan, ám roppant idegesítő módján.

Vagyis mindenkivel szóba elegyedik, akiről akár csak halványan is gyanítja, hogy köze lehet az ügyhöz, vagy esetleg érdemi információval, no és persze jó kis pletykával szolgálhat. Persze nincs könnyű dolga, hiszen elég fura alakokkal akadt össze ezen a festői szépségű helyen. Úgy tűnik, többeknek van titkolni valója, ám Miss Marple kegyetlenül fényt derít mindenre. Arra is, amire nem kéne. Hiába, ő már csak ilyen. A vállon átnézés mellett a másik, Agatha Christie által használt rendszeresen visszatérő motívum az emlékezetkiesés, ami olyan regényekben szerepelt még, mint A titkos ellenfél, Az ABC-gyilkosságok, A krétai bika, A Bertram Szálló, valamint a Harmadik lány.

Mint oly sok Agatha Christie regény, ez sem kerülhette el a megfilmesítést: 1983-ban 100 perces amerikai tévéfilm, 1989-ben 2x50 perces angol tévéfilm készült belőle. Az amerikai változatot Robert M. Lewis, az angolt pedig Christopher Petit rendezte. Az általános vélekedés szerint túlságosan amerikai verzióban Miss Marple bőrébe Helen Hayes, míg az angol verzióban Joan Hickson bújhatott. Számomra nem kérdéses, melyik változat áll közelebb ahhoz, amely a szerzőnek is tetszene.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november