FőképTipikus Vallejo címlap. Aprólékos gonddal megrajzolt női alak szárnyakkal, mögötte elmosódott háttér. Talán hárpia, de bármely mitikus bestia is lehetne. Tekintete igyekszik fogva tartani szemlélőjét, izmos testét öröm nézni. Nyaklánca, kezei pedig valamiféle nem emberi kultúrára utalnak.

Régebben sokat vitatkoztunk a baráti körben arról, hogy vajon mitől olyan sikeres ez a művész. Volt, aki azt mondta, hogy az újszerű technika miatt. Megint más az állította, hogy a képein kavargó színorgia az, ami magával ragadja a szemlélőt. És persze volt olyan is, aki negatív kritikával illette művészetét, mert a képein látható emberalakok túl tökéletesek, ezáltal az átlagemberben kisebbségi érzést gerjesztenek. Több különféle álláspont ütközete volt, amiből persze senki nem tudott győztesen kikerülni. Abban viszont mindannyian megegyeztünk, hogy ez a perui származású ember tehetséges, képei mindenképpen maradandóak. Főleg ha arra gondolunk, művészete mennyire megváltoztatta a könyvborítók világát.

Képeiben, amiket valós alakokról mintáz, számos rejtett, elsőre sokszor fel sem fedezhető elem található. Az emberi fizikumot éltető alkotásokon sokszor szinte már gúnyos csúsztatások láthatók, amik a mesebeli teremtmények által benépesített festményvilágban gyakran fel sem tűnnek. Hiszen ebben a világban bármi megtörténhet, ezért elsőre szinte semmin sem akadunk fenn. Aztán alaposan szemlélődés után rádöbbenünk, mit is látunk valójában: egyszerre jelenik meg a szépséges és a szörnyűséges, olykor összemosódva, máskor jól elkülönítve. Sokszor ezekben a képekben kelnek életre legmélyebb szorongásaink, legszörnyűbb rémálmaink, vagy éppen legvérmesebb reményeink. Vallejo úgy játszik velünk, ahogy akar. Vagy ahogy hagyjuk, hogy játsszon velünk.

A Dreams album egy kicsit kilóg a többi kiadott album közül, hiszen akadnak benne reklámképek, néhány ceruzarajz, egy-két játékborító, pár moziplakát is, amik eddig nem voltak megszokottak a fantasy képek között. Külön említést érdemelnek azok a képek, amiket csupán saját örömére festett.