W. Steven Brown: 13 végzetes hiba, amit menedzserek elkövetnek
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 11. 03.
Figyelembe véve a rendszerváltással együtt bevezetett piacgazdaságot, elengedhetetlen a vállalatok vezetőinek folyamatos önképzése, amely révén képesek a lehető legjobban menedzselni cégüket/osztályukat, a lehető legjobbat kihozva beosztottaikból. Ugyanakkor az alkalmazottak számára is hasznos lehet (főként, ha rendelkeznek némi karriervággyal) ismerni mindazokat a trükköket, technikákat, amivel a vezetők igyekeznek a legtöbbet kihozni belőlük.
A szerző úgy vélekedik, hogy leszámítva az egyenesen vezetőnek született kisebbséget, a nagy többség számára igenis komoly kihívást jelent jól ellátni menedzseri feladatait. Könyvében az általa legsúlyosabbnak tartott 13 hibára hívja fel a figyelmet, és azonmód javaslatokat is tesz azok elkerülésére, felszámolására. De nézzük, mire is gondolt.
1. Nem vállaljuk a személyes felelősséget.
2. Nem segítjük elő az emberek fejlődését.
3. Közvetlenül az eredményt, nem pedig a gondolkodást igyekszünk befolyásolni.
4. Rossz társakat választunk.
5. Mindenkit egyformán akarunk vezetni.
6. Elfeledkezünk a profit fontosságáról.
7. A problémákra koncentrálunk, nem pedig a célokra.
8. Nem főnökként, hanem pajtásként viselkedünk.
9. Nem állítunk fel világos követelményrendszert.
10. Nem képezzük az embereinket.
11. Elnézzük a hozzá nem értést.
12. Csak a legkiválóbbakat méltatjuk elismerésre.
13. Megpróbáljuk manipulálni az embereket.
Valószínűleg a fenti listából mindenki mást és mást tart fontosnak, de nem is az eltérésen van a hangsúly, hanem azon, hogy amennyiben vezetők vagyunk, a fenti hibákat nem nézhetjük el büntetlenül, mivel azok az eredményeink rovására mennek.
A szerző az azonnali cselekvés híve (előzetes gondolkodás után), ezért minden hiba ismertetése után egy cselekvési tervet kapunk tőle, aminek kitöltése a kezdő lépés lehet a helyes út felé.
Mindezeken kívül tartalmazza a lojalitás fogalmának kiváló meghatározását (Karl Menningertől – a negyedik hiba kapcsán szerepel a könyvben), amit nem habozok közreadni (mindenki használja saját belátása szerint):
„A lojalitás nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértek, amit mondasz, vagy úgy vélném, hogy mindig igazad van. A lojalitás azt jelenti, hogy közös eszményeink vannak, és a kisebb véleménykülönbségek ellenére váll váll mellett küzdünk ezek megvalósulásáért, meggyőződve a másik jóhiszeműségéről, bizalmáról, következetességéről és szeretetéről.”
Brown hasznos könyvet írt, melyet – miként azt a bevezetőmben is jeleztem –, nem csupán vezetők forgathatnak haszonnal, hanem a másik csoportba tartozók is. Az alapot, a kiindulási pontot megadja – az már csak az olvasón múlik, mit képes profitálni belőle.
A szerző úgy vélekedik, hogy leszámítva az egyenesen vezetőnek született kisebbséget, a nagy többség számára igenis komoly kihívást jelent jól ellátni menedzseri feladatait. Könyvében az általa legsúlyosabbnak tartott 13 hibára hívja fel a figyelmet, és azonmód javaslatokat is tesz azok elkerülésére, felszámolására. De nézzük, mire is gondolt.
1. Nem vállaljuk a személyes felelősséget.
2. Nem segítjük elő az emberek fejlődését.
3. Közvetlenül az eredményt, nem pedig a gondolkodást igyekszünk befolyásolni.
4. Rossz társakat választunk.
5. Mindenkit egyformán akarunk vezetni.
6. Elfeledkezünk a profit fontosságáról.
7. A problémákra koncentrálunk, nem pedig a célokra.
8. Nem főnökként, hanem pajtásként viselkedünk.
9. Nem állítunk fel világos követelményrendszert.
10. Nem képezzük az embereinket.
11. Elnézzük a hozzá nem értést.
12. Csak a legkiválóbbakat méltatjuk elismerésre.
13. Megpróbáljuk manipulálni az embereket.
Valószínűleg a fenti listából mindenki mást és mást tart fontosnak, de nem is az eltérésen van a hangsúly, hanem azon, hogy amennyiben vezetők vagyunk, a fenti hibákat nem nézhetjük el büntetlenül, mivel azok az eredményeink rovására mennek.
A szerző az azonnali cselekvés híve (előzetes gondolkodás után), ezért minden hiba ismertetése után egy cselekvési tervet kapunk tőle, aminek kitöltése a kezdő lépés lehet a helyes út felé.
Mindezeken kívül tartalmazza a lojalitás fogalmának kiváló meghatározását (Karl Menningertől – a negyedik hiba kapcsán szerepel a könyvben), amit nem habozok közreadni (mindenki használja saját belátása szerint):
„A lojalitás nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértek, amit mondasz, vagy úgy vélném, hogy mindig igazad van. A lojalitás azt jelenti, hogy közös eszményeink vannak, és a kisebb véleménykülönbségek ellenére váll váll mellett küzdünk ezek megvalósulásáért, meggyőződve a másik jóhiszeműségéről, bizalmáról, következetességéről és szeretetéről.”
Brown hasznos könyvet írt, melyet – miként azt a bevezetőmben is jeleztem –, nem csupán vezetők forgathatnak haszonnal, hanem a másik csoportba tartozók is. Az alapot, a kiindulási pontot megadja – az már csak az olvasón múlik, mit képes profitálni belőle.