Erna Droesbeke: A füstölőégetés alapjai
Írta: Galgóczi Móni | 2004. 09. 23.
Joggal kérdezheti bárki, miért éppen a füstölőt válassza, amikor annyi más módon is illatosíthatja környezetét. Hiszen ott az egyre nagyobb teret hódító aromaterápia, ott vannak a kereskedelmi forgalomban kapható különféle illatosítók.
Nos, a bizonytalankodóknak azt tanácsolom, lehetőség szerint próbálják ki mindegyiket, és érezni fogják, melyik áll hozzájuk a legközelebb. Mert a célja mindegyiknek ugyanaz, mégpedig hogy jobban érezzük magunkat – akár testileg, akár lelkileg.
Én személy szerint rendszeresen használok aromaolajokat (főleg az egészség megőrzése vagy visszaszerzése érdekében, ritkábban csak magáért az illatért). Ebben az esetben az aromalámpában pislákoló mécses meleg, barátságos fénye melengeti meg a szívemet, és fokozza ezzel az illat hatását.
Emellett évek óta szívesen illatosítom a lakás különböző helyiségeit füstölőkkel. Ebben az esetben viszont a füstölőből kígyózó füst az, ami körülölel, biztonságba ringat, magával ragad. Szinte már-már hipnotikus hatása van annak, ha az ember hosszan nézi a füstöt, ami közben feltölti lelkünket pozitív energiákkal.
Ez valami egészen más, mint egy egyszerű illatosítás. Ez valójában egy életforma, egy gondolkodásmód – amit sokat anélkül utasítanak el, hogy egyáltalán megpróbálnák megismerni, és beépíteni mindennapi életükbe.
Arra azonban vigyázni kell, hogy ne cselekedjünk tudatlanul, felelőtlenül vagy éppen meggondolatlanul. Egy illat ugyanis éppen annyit árthat is, mint amennyit használ. Aki nem ismeri a füstölőégetés művészetét, aki nem ismeri a füstölők történetét, használatukat, hatásukat, vagy éppen kapcsolatukat az asztrológiával, jobb, ha egy-egy füstölő alkalmazása előtt utánanéz a dolgoknak.
Ebben segít többek között Erna Droesbeke könyve, amelyből részletes információkat nyerhetünk legalább hatvanféle füstölőről, és gyakorlati tanácsokat kaphatunk arra az esetre, ha saját magunk szeretnénk elkészíteni az egyéniségünknek és karakterünknek legmegfelelőbbet.
Nos, a bizonytalankodóknak azt tanácsolom, lehetőség szerint próbálják ki mindegyiket, és érezni fogják, melyik áll hozzájuk a legközelebb. Mert a célja mindegyiknek ugyanaz, mégpedig hogy jobban érezzük magunkat – akár testileg, akár lelkileg.
Én személy szerint rendszeresen használok aromaolajokat (főleg az egészség megőrzése vagy visszaszerzése érdekében, ritkábban csak magáért az illatért). Ebben az esetben az aromalámpában pislákoló mécses meleg, barátságos fénye melengeti meg a szívemet, és fokozza ezzel az illat hatását.
Emellett évek óta szívesen illatosítom a lakás különböző helyiségeit füstölőkkel. Ebben az esetben viszont a füstölőből kígyózó füst az, ami körülölel, biztonságba ringat, magával ragad. Szinte már-már hipnotikus hatása van annak, ha az ember hosszan nézi a füstöt, ami közben feltölti lelkünket pozitív energiákkal.
Ez valami egészen más, mint egy egyszerű illatosítás. Ez valójában egy életforma, egy gondolkodásmód – amit sokat anélkül utasítanak el, hogy egyáltalán megpróbálnák megismerni, és beépíteni mindennapi életükbe.
Arra azonban vigyázni kell, hogy ne cselekedjünk tudatlanul, felelőtlenül vagy éppen meggondolatlanul. Egy illat ugyanis éppen annyit árthat is, mint amennyit használ. Aki nem ismeri a füstölőégetés művészetét, aki nem ismeri a füstölők történetét, használatukat, hatásukat, vagy éppen kapcsolatukat az asztrológiával, jobb, ha egy-egy füstölő alkalmazása előtt utánanéz a dolgoknak.
Ebben segít többek között Erna Droesbeke könyve, amelyből részletes információkat nyerhetünk legalább hatvanféle füstölőről, és gyakorlati tanácsokat kaphatunk arra az esetre, ha saját magunk szeretnénk elkészíteni az egyéniségünknek és karakterünknek legmegfelelőbbet.