Bruce Porter: Betépve
Írta: Galgóczi Móni | 2004. 08. 22.
„Egyáltalán nem olyan könnyű ez a buli, mint azt gondolnátok, fiúk… Az ember megelégedne ötezer dolcsival, de én mondom nektek, ha az bejön, onnantól kezdve nincs megállás: az Isten sem tudna megállítani bennünket, még a nyomorúságos halál fenyegető veszélye sem rettenthet el attól, hogy ne akarnánk tíz lepedővel többet. Ha pedig már szereztünk ötvenezret, akkor százezerre vágyunk, hogy életünk végéig biztonságban érezzük magunkat.”
Traven Aranyásók című regényéből vett idézettel kezdődik a történet. Főszereplője George Jung, aki a 70-es és 80-as években az USA-ba kerülő kokain nagyjából 85%-ának szállítását szervezte és felügyelte. Ezért, és azóta elkövetetett bűneiért most éppen börtönben csücsül, és minimum 2014-ig ott is fog maradni.
Bruce Porter a Columbia Egyetem újságíró tanszékének professzora valamiért úgy gondolta, kellőképpen érdekes a téma ahhoz, hogy utánajárjon egy kicsit: felkeressen különböző embereket, beszélgessen velük, adatok gyűjtsön a hivatalos helyeken, majd mindezeket rendszerezze, és drámai feszültségű tényregényként tálalja.
Akik látták a Johnny Depp és Penelope Cruz főszereplésével készült mozifilmet, vagy legalább hallottak róla, már tudják, miről szól a történet. Nekik felhívnám a figyelmüket arra, hogy szokás szerint a könyv bizonyos pontokon egészen más, mint a film.
Akiknek még nem volt ilyen „szerencséjük”, és fogalmuk sincs róla, mit takar a „Betépve” cím, azoknak röviden elmesélem: adott egy fiatal amerikai srác, aki egy kisváros rögbicsapatának játékosa. Miután látja, milyen keservesen keresik a szülei a pénzt, elhatározza, ő bizony valahogyan másként fog szert tenni a betevőhöz szükséges pénzre… és meg sem áll Kaliforniáig.
Ott aztán maga is elkezd füvet szívni. Majd – először csak saját szükségleteinek kielégítésére, később már pénzszerzés céljából – csempészni kezdi az anyagot. Teszi mindezt addig, amíg el nem kapják, és börtönbe nem csukják.
Ahol aztán fantasztikus tapasztalatokra, és kapcsolatokra tesz szert – beszáll a kokainkereskedelembe. És meg sem áll a Medellin drogkartellt vezető Pablo Escobarig, akinek legnagyobb amerikai szállítójává és bizalmasává növi ki magát. Aztán egyedül kénytelen folytatni…
Természetesen mindvégig tisztában van vele, hogy törvénytelenséget követ el, de nem foglalkozik vele. Számára az egész pusztán pénzkereseti lehetőség. Életét a siker, a bűn, a pénz, a drog, a gyönyörű nők és az állandó veszély teszik izgalmassá. Csak sajnálni tudom, hogy tehetségét nem valami békésebb, kevésbé halálos árucikk forgalmazásában kamatoztatta.
Minden tiszteletem Bruce Porteré. Rengeteg anyagot szedett össze, számtalan emberrel beszélt, mégis mindvégig meg tudta őrizni azt a három lépés távolságot, ami ahhoz kellett, hogy tárgyilagosan, érzelmektől és indulatoktól mentesen tudja megírni egy kábítószer-szállító tündöklését és bukását.
Traven Aranyásók című regényéből vett idézettel kezdődik a történet. Főszereplője George Jung, aki a 70-es és 80-as években az USA-ba kerülő kokain nagyjából 85%-ának szállítását szervezte és felügyelte. Ezért, és azóta elkövetetett bűneiért most éppen börtönben csücsül, és minimum 2014-ig ott is fog maradni.
Bruce Porter a Columbia Egyetem újságíró tanszékének professzora valamiért úgy gondolta, kellőképpen érdekes a téma ahhoz, hogy utánajárjon egy kicsit: felkeressen különböző embereket, beszélgessen velük, adatok gyűjtsön a hivatalos helyeken, majd mindezeket rendszerezze, és drámai feszültségű tényregényként tálalja.
Akik látták a Johnny Depp és Penelope Cruz főszereplésével készült mozifilmet, vagy legalább hallottak róla, már tudják, miről szól a történet. Nekik felhívnám a figyelmüket arra, hogy szokás szerint a könyv bizonyos pontokon egészen más, mint a film.
Akiknek még nem volt ilyen „szerencséjük”, és fogalmuk sincs róla, mit takar a „Betépve” cím, azoknak röviden elmesélem: adott egy fiatal amerikai srác, aki egy kisváros rögbicsapatának játékosa. Miután látja, milyen keservesen keresik a szülei a pénzt, elhatározza, ő bizony valahogyan másként fog szert tenni a betevőhöz szükséges pénzre… és meg sem áll Kaliforniáig.
Ott aztán maga is elkezd füvet szívni. Majd – először csak saját szükségleteinek kielégítésére, később már pénzszerzés céljából – csempészni kezdi az anyagot. Teszi mindezt addig, amíg el nem kapják, és börtönbe nem csukják.
Ahol aztán fantasztikus tapasztalatokra, és kapcsolatokra tesz szert – beszáll a kokainkereskedelembe. És meg sem áll a Medellin drogkartellt vezető Pablo Escobarig, akinek legnagyobb amerikai szállítójává és bizalmasává növi ki magát. Aztán egyedül kénytelen folytatni…
Természetesen mindvégig tisztában van vele, hogy törvénytelenséget követ el, de nem foglalkozik vele. Számára az egész pusztán pénzkereseti lehetőség. Életét a siker, a bűn, a pénz, a drog, a gyönyörű nők és az állandó veszély teszik izgalmassá. Csak sajnálni tudom, hogy tehetségét nem valami békésebb, kevésbé halálos árucikk forgalmazásában kamatoztatta.
Minden tiszteletem Bruce Porteré. Rengeteg anyagot szedett össze, számtalan emberrel beszélt, mégis mindvégig meg tudta őrizni azt a három lépés távolságot, ami ahhoz kellett, hogy tárgyilagosan, érzelmektől és indulatoktól mentesen tudja megírni egy kábítószer-szállító tündöklését és bukását.