Főkép

Anita Blake kalandjai ezúttal negyedik alkalommal borzolják fel a természetfeletti történetek kedvelőinek kedélyeit. Ezúttal is ugyanolyan kemény és kérlelhetetlen a csaj, mint addig, bár most némileg befolyásolja józan ítélőképességét a Richard iránt érzett szerelme. Az egész akkor is bonyolult lenne, ha a férfi nem lenne vérfarkas. Így azonban… olyan bonyodalmak elé néznek mindketten, hogy az csak na. Pedig jelenleg ez a legegyszerűbben megoldható problémájuk. Főleg, ha figyelembe vesszük: Richard hatalmi villongásokba keveredett a falkavezérrel, de ezt titkolja Anita előtt, a falkavezér viszont Anitát bízza meg a nyolc eltűnt alakváltó megtalálásával.

Hiába, ez a karácsony sem lesz kevésbé mozgalmas, mint az eddigiek. Anita joggal gondolhatná azt, hogy a város „szörnyei” legalább ilyenkor nyugton maradnak. De nem. Nem elég a Richard miatti érzelmi zűrzavar, még Jean-Claude új szerelme is rá vadászik. Merő féltékenységből. Hiába magyarázza neki Anita, hogy semmi köze a város vámpírurához, hiszen ő Richardot szereti, a vérszomjas leányzó nem hisz neki. Nem is lenne ezzel probléma, ha a féltékeny nőstény nem lenne vámpír. Mégpedig legalább kétszáz éves. Ez a tény már Anitának is okozhat némi fejfájást.

És ha mindez nem lenne elég, a Telihold Kávézóban, a helyi vérfarkasok törzshelyén feltűnik Anita régi ismerőse, Edward, a fejvadász. Aki ezúttal alakváltókra vadászik. És szokásához híven Anitától várja a hiányzó információkat a titokzatos pornófilmmel kapcsolatban. A lány talán segítene is neki, ha tudná, miről van szó. Miután megtudja, mert a bájos Edward megnézeti vele az egyik ilyen filmet, már azt kívánja, bárcsak most se tudna az egészről. De mit szól mindehhez Richard? No és Jean-Claude?

Anita Balke természetesen ezúttal is hozza a formáját. Kemény, amikor szükséges, érzelgős (persze csak a maga módján), amikor a helyzet úgy kívánja, és éppen akkor félti az életét, amikor bárki más is így tenne. Például amikor teliholdkor összezárják egy vérfarkassal. Sőt, bizonytalansága is teljesen hihető is emberi, hiszen úgy mondott igent egy vérfarkas házassági ajánlatára, hogy még nem volt egészen biztos abban, mivel is jár együtt élni egy alakváltóval. Még ha az illető véletlenül a falkavezérségért folytatott harca bonyolódott alfahím is. Teljesen jogosak tehát a lány kétségei, és már-már idegesítő az az előzékenység és türelem, amivel Richard lereagálja Anita érzelmi hullámzásait. És ekkor robban a képbe Jean-Claude, aki megismerkedésük pillanatától epekedik Anita után.

És most megzsarolja. Hiába, ha nem kaphatja meg szépszerivel… Na de hogy mászik ki ebből Anita úgy, hogy közben senki ne sérüljön meg, senki ne haljon meg, és minden érintett megőrizze a józan eszét. Hogyan lesz képes egyszerre randevúzni egy vérfarkassal és egy vámpírúrral? Melyikük fogja végül meghódítani a lány szívét? Az élő szörny, vagy az élőhalott?

Érdekesen pikáns kérdések, amikre remélhetőleg a folytatásban találhatunk majd válaszokat. Ha minden így marad, és Laurell K. Hamilton nem megy el a Buffy vagy az Angel féle érzelgős nyavalygás irányába, hanem megmarad a mostani egyensúlynál, Anita Blake nem mindennapi kalandjai egészen biztosan hosszú ideig fognak még kellemes perceket szerezni a műfaj kedvelőinek. Akik valószínűleg csak önmaguknak merik beismerni, hogy milyen érzelmeket és indulatokat is vált ki belőlük a talpraesett halottkeltő és vámpírvadász személye. Akkor is, ha nők, akkor is, ha férfiak. Mindenki másért szereti Anitát. Ahogy a regényben is…

Részlet a regényből

 

A szerző életrajza