Főkép

Népszerű mesékből és drámákból régóta készülnek zenész színházi előadások. Ilyenkor az eredeti mű a színpad igényei szerint némi változáson megy át. Fráter Zoltán kötetében azonban éppen fordítva történt az átalakulás: a komoly operák és balettek a kíváncsi gyerekek számára leegyszerűsített formában, Szegedi Katalin csodálatos, egészen egyedi hangulatot árasztó illusztrációival jelenítik meg a zeneirodalom klasszikusait.

Már a borító is azt sugallja, mögötte valami különleges, valami titokzatos található, ami arra vár, hogy felfedezzük. A címet magába foglaló, mondhatni körülölelő díszes (de nem cicomás) keret, a részben elhúzott függöny, a lépcsőn felfelé siető női alak, aki csaknem lerohan a borítóról, ezáltal abba az irányba (a könyv nyílása felé) vonzza a tekintetünket, a meleg, barátságos, hívogató színek – megannyi jel, ami arra ösztönöz mindenkit, hogy belépjen a csodák kapuján.

Sokan nem szeretik az operákat. Vagy azért, mert az egyik énekes szavait, értik, a másikét nem, így nem áll össze a teljes kép; vagy nem tetszik nekik az énekesek képzett hangja (hiszen nem ezt szokták meg); vagy egyszerűen nem is értik a szöveget, hiszen az valamilyen idegen nyelven van; vagy egyszerűen nem érdekli őket az egész. Akit csak az rettent vissza, hogy nem fogja érteni, miről is szól a darab, könnyedén segíthet a dolgon, ha operaházi látogatása előtt utánaolvas a témának. Manapság több olyan kiadvány is létezik, amely a felnőttek számára hozzáférhetővé teszi ezt a tudást. Hiszen valamilyen szinten ez is alapműveltség része, csak ezt valahogy mindenki elsumákolja.

Ugyanez a helyzet a balettekkel is. Csak talán ott annyival rosszabb a helyzet, hogy nem lehet hivatkozni mindazokra, amikre az operákkal szemben igen. A balettek esetében maximum annyi lehet a kifogás, hogy a néző nem érti meg a mozdulatok és a zene kölcsönhatásából születő művet. Ami ha jobban belegondolunk, nagy baj. Hiszen a zene és a tánc nemzetközi nyelvek, állítólag mindenkinek értenie kell. Sebaj, ha valakit érdekel ez a műfaj, csak ugyanaz a problémája, mint az operával, hogy szeretné előadás előtt megtudni, miről is szól a megtekinteni kívánt darab, ennek is utána tud járni.

Persze ezek általában tartalmi kivonatok lesznek, az összes többit a kedves nézőnek/hallgatónak kell hozzátennie. Ellentétben Fráter Zoltán kötetével, amelyben nem tartalmi kivonatok, hanem az opera vagy balett történetét felvillantó mesék, amelyek csupán felidézik a színpadi művek cselekményét. A rövid történetek önmagukban is érdekesek, de akkor teljesedhetnek ki igazán, ha sor kerül majd arra a nagyszerű alkalomra, amikor a gyerekek az Operában először találkozhatnak a már ismert szereplőkkel. Megítélésem szerint a nyári szünet tökéletesen alkalmas egy efféle ismerkedésre.

A kötetben található művek:
Szöktetés a szerájból (Mozart)
Hamupipőke (Rossini)
Rómeó és Júlia (Prokofjev)
Don Pasquale (Donizetti)
A titkos házasság (Cimarosa)
Diótörő (Csajkovszkij)
Abu Hasszán (Weber)
A sevillai borbély (Rossini)
Coppélia (Delibes)