Főkép

1963. október 18-án született Budapesten Szegedi Róbert és Miltz Magdolna első gyermekeként. 11 hónap múlva megszületett a húga, majd hat év múlva az öccse is. A nagy család felnőttként is fontos maradt számára: férjével szintén három gyermeket nevelnek.

Bár kisgyermek kora óta szinte csak rajzolással töltötte ideje javarészét, a többségében műszaki értelmiségi család sarjaként szülei eleinte próbálták lebeszélni a művészi pályáról, de kitartott gyermekkori álma mellett. Így hát már az angyalföldi általános iskolában, majd pedig később, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban is elkezdte különböző szakkörökben csiszolni akkor még kezdetleges rajztudását.
A gimnáziumban Fried Ilona volt az olasztanára és osztályfőnöke, aki kifinomult műveltségével nagy hatással volt rá, és aki elmélyítette benne az olasz kultúra és művészetek iránti vonzódását.

Érettségi után a két éves Dekoratőr Iskolát végezte el, ahol praktikus szakmai alapokat szerzett. Ez után rögtön felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára (mai nevén Iparművészeti Egyetem). Eleinte azzal a szándékkal felvételizett ezen oktatási intézménybe, hogy rajzfilmrendező lehessen.
Abban az évben azonban nem indult animációs képzés, így került az alkalmazott grafika-könyvtervezés szakra. Később aztán nagyon nagy szerencsének fogta fel sorsának ilyen irányú alakulását, igazi boldogságát ugyanis könyvillusztrátorként találta meg. Két kiváló grafikus, Pálfi György és Árendás József voltak a mesterei.
1991-ben szerzett diplomát az egyetem Mesterképző Intézetében.

Már egyetemi évei alatt elkezdett könyvillusztrálással foglalkozni, az első könyve 1989-ben jelent meg. Ezt követően megfestette a Tarot kártya 22 lapját, mely akkoriban még teljesen ismeretlen műfaj volt Magyarországon.

Bár innentől fogva szinte folyamatosan voltak „könyves” megbízásai, rövid időre tett egy kis kitérőt más területekre is. Diploma után néhány évig rajzot tanított a pilisborosjenői általános iskolában, majd felnőtt fiatalokat oktatott grafikára Kaposváron.
Emellett a színház is meghatározó élményévé vált, néhány évig ugyanis a budapesti Kolibri Színház előadásaihoz tervezett bábokat. Nagyon érdekes és szívéhez közel álló tevékenység volt a színházi munka, de az igazi szerelem mégiscsak a könyvillusztrálás volt számára már akkor is.

Fiatal korában egy ösztöndíjnak köszönhetően néhány hónapig Rómában élt és alkotott. Mivel itt a művészet a hétköznapokban is teljes természetességgel van jelen, ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy az itáliai művészet, ezen belül is a reneszánsz festészet csodálójává váljék, de nagy hatással voltak rá a preraffaelita művészek alkotásai is.
A festő Gulácsy Lajos és Füst Milán író különleges személyisége és titokzatos, már-már mesésnek mondható világa pedig egyenesen rabul ejtette.

A több mint negyven könyvnek köszönhetően mára elég markánsan kialakult egy stílus, mely rögtön felismerhetővé teszi a rajzait, de folyamatosan keresi az új kifejezési formákat. Újabban megjelenő könyveiben a hagyományos akvarellt kezdik felváltani az akril és kollázs technikával készült képek.
Magyar könyvkiadókon kívül amerikai, görög, német és dél-koreai kiadók felkérésére is dolgozik, melyek rangos nemzetközi elismeréseket is hoztak számára.

Így vall magáról, munkájáról:
„Nosztalgikus alkatú ember vagyok, ilyenek a rajzaim is. Imádom a régi tárgyakat, melyekhez ha ráadásul emlékek, emóciók is kötnek, nagyon tudok ragaszkodni hozzájuk.
Amikor a nagyszüleim parasztházát el kellett adnunk, csak úgy tudtam „túlélni” a veszteséget, hogy elhoztunk onnan mindent, ami hozzájuk kötött. Még a leomlott kőkerítés köveit is egyenként átszállítottuk és újra felépítettük abba a faluba, ahol most élünk, vigyázva minden egyes kis mohára, zuzmóra, ami megtelepedett rajta.

A régi tárgyakban engem nem vonz az antikvitásokban fellelhető, egyébként gyönyörűen helyreállított darabok tökéletessége, sokkal inkább lázba hoz a lepusztultságuk. A hibáik, a tökéletlenségük, az esendőségük.
Egy-egy letört darabka vagy hámladozó festék mind-mind elődeink boldogságáról vagy szenvedéseiről mesél, én pedig megörökítem őket a rajzaimon, hozzáadva persze a saját „mesémet”.
Így osztom meg a mai gyerekekkel a régebbi, letűnt korok szépségét, hiszen sokuknak nem adatott meg a lehetőség, hogy ilyen ódon tárgyakkal vegyék körül magukat. Örülnek, ha szép ruhájú kisasszonyokat, csodás kastélybelsőket és gyönyörű tájakat láthatnak a mesekönyvekben, és gondolatban szinte belebújhatnak a képek részleteibe.

Imádom a meséket. Nemcsak rajzolni, de olvasni is. A jó mesék bölcsen magukba sűrítik az élet minden fontos dolgát, élet, halál, szerelem, ármány, csalárdság, hűség, mind, mind megtalálhatóak bennük.
Közülük is furcsamód éppen a szomorú mesék állnak hozzám igazán közel. Ez a fajta szomorúság, vagy inkább szívszorító melankólia például Oscar Wilde vagy éppen Andersen sajátja, aki gyermekkoromtól kezdve változatlanul az egyik legkedvesebb meseíróm.

Amikor egy irodalmi művet illusztrálok, igyekszem egyfajta alkotói alázattal közelíteni a mű felé, természetesen olyan többlet hozzáadásával, melyet szavakkal nem lehet kifejezni. Működik bennem egyfajta megfelelési vágy, ugyanazt a világot szeretném a képeimmel is kifejezni, amit a szerző a művével közvetít.
Ez elsősorban csupán egy hangulat, elillanó impresszió, egy megörökített pillanat. Fontosnak tartom nemcsak azt, hogy egy kép érzelmeket gerjesszen, de képes legyen arra is, hogy a képén megjelenő figura érzelmei tükröződjenek az arcán is.

Ezt akkor is tudni kell árnyaltan kifejezni, ha a mese szereplője történetesen egy királyfi, vagy akár mondjuk egy emberi tulajdonságokkal felruházott kocka. Mindezek árnyalt kifejezésére pedig csak akkor érzem képesnek magam, ha megpróbálom megérteni az íróban munkálkodó érzelmeket.
Nem szükséges valójában is ismernem őt, sőt, a megérzéseim jobban működnek, ha még sohasem találkoztunk. A művén keresztül igyekszem megfejteni őt, a gondolatait, a személyiségét, akkor is, ha egy már réges-rég elhunyt meseíróról van szó, de természetesen ugyanígy működik mindez a kortárs szerzők esetében is.

A mesevilág nem feltétlenül gyermeki. Egyik legkedvesebb irodalmi élményem történetesen mese, de nem gyermekmese. Az „Alice Csodaországban” című remekmű illusztrálása során kifejezetten élveztem a kutatómunkát, hogy Lewis Carrollt, ezt a rendkívül érdekes és összetett személyiséget csak egy kicsit is megérthessem.

Nagyon nagy segítséget jelentett nekem ebben Rét Viktória barátnőm tanulmánya, aki éppen róla, és az engem érdeklő háttérinformációkról kutatott. Ezek a kis titkok segítenek igazán kifejezni mindazt a több rétegű gondolathalmazt, mely ebben a titokzatos műben megbújik.
Ezek az információk nemhogy gátoltak, hanem újabb és újabb rétegek lehántásával szabad asszociációk egész sorának adtak teret. Még sohasem éreztem ennyire szabadnak az alkotómunkát.”

Néhány fontosabb szakmai elismerés:
2001-ben és 2003-ban és 2005-ben a Szép Magyar Könyv versenyen első helyezett lett három könyve a gyermekkönyvek kategóriájában. (A művek címei: Ludwig Bechstein Az elvarázsolt királykisasszony, Petre Ispirescu A hegyek tündére, valamint Alekszej Tolsztoj Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai)
2003-ban egy másik rangos elismerést is kapott. Josephine Nobisso Az imádság súlya című általa illusztrált műve harmadik helyezett lett a „Legszebben tervezett és illusztrált könyv” elnevezésű versenyen az Egyesült Államokban.
2004-ben Olaszországban a Scarpetta D’Oro nevű nemzetközi illusztrációs pályázaton részesítették kimagasló dicséretben a pályamunkáját.
2005-ben elnyerte az Év Illusztrátora címet.
2006-ban Rapunzel című könyvét az év egyik legszebb könyvének választotta a Koreai Kiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Dél-Koreában.

Illusztrációival megjelent könyvek bibliográfiája:
Blaskó Mária: Történetek egy legendás kisfiúról – Lánchíd Kiadó, Bp. 1989
Karácsonyi daloskönyv – Editio Musica, Bp. 1990
Szabó Mária: A Tarot – Lánchíd Kiadó, Bp., 1990
Könczey Réka, Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz – Föld Napja Alapítvány, Bp.1992

Fried Ilona: Giocando s’impara – Fondazione Ponte, Bp. 1993
Halász Margit: Isten tehenei – Független Alkotók Országos Szövetsége, 1993
Gianni Rodari: Meséld Te a végét! – Fondazione Ponte, Bp. 1994
Morgenstern: Fisches Nachtgesang – Mágus Kiadó, Bp. 1994
Mark Twain: Taming the Bicycle – Mágus Kiadó, Bp. 1995
Edith Nesbit: Az elvarázsolt kastély – Mágus Kiadó, Bp. 1997
Papp Ágnes: Mit, kinek, hogyan? – InoxCor Bt., Bp. 1998
Mikszáth olvasókönyv – Holló és Társa Kiadó, Kaposvár, 1998
Gyárfás Endre: Márkus Mester, ezermester – General Press Kiadó, Bp.1998
Osvát Erzsébet: Meglepetés – Móra Kiadó, Bp. 1999
Ludwig Bechstein: Az elvarázsolt királykisasszony – General Press, 1999
Sebők Éva: Millabella – Móra Kiadó, Bp. 2000
Gianni Rodari: Kétszer volt, hol nem volt – 2001
Sharon Stewart: Anasztázia – Móra Kiadó, Bp. 2001
Gaby Schuster: Padszomszédok – Móra Kiadó, Bp. 2001
Aggeliki Papasileka: Cleio who Cried – Papadopoulos Publishing, Athén, 2001
Gaby Schuster: Merész tervek – Móra Kiadó, Bp. 2002
Gaby Schuster: Smaragdmedál – Móra Kiadó, Bp. 2002
Gaby Schuster: Négy jó barát – Móra Kiadó, Bp. 2004
Wieber Orsolya: Kiskarácsonyi Nagy Mikuláskönyv – BestLine Kiadó, 2002
Petre Ispirescu: A hegyek tündére – General Press, 2002
Szegedi Katalin: Álomcirkusz – General Press, 2002
Kostas Poulos: Ice Creams Wont Last for Long – Papadopoulos Publishing, Athén, 2002
Josephine Nobisso: The Weight of a Mass – Gingerbread House, New York, 2002
Gaby Schuster: A két detektív – Móra Kiadó, Bp 2003
Neményiné Gyimesi Ilona: Hogyan kommunikáljunk tárgyalás közben? KJK, Bp. 2003
Gaby Schuster: A titok – Móra Kiadó, Bp. 2003
Sissy Kaplani: Calendar for Woman 2003 – Papadopoulos Publishing, Athén, 2003
Alexandra Bizi: Flabelino – Papadopoulos Publishing, Athén, 2003
(magyarul megjelent „A kislány, aki nem tudott aludni” címen, General Press, 2005)

Johann Wolfgang Goethe: Der Zauberlehrling – Papadopoulos Publishing, Athén, 2003
(magyarul megjelent a „Bűvészinas” címen – Elektra Kiadóház, Bp. 2004)
Sissy Kaplani: Calendar for Woman 2004 – Papadopoulos Publishing, 2004
Fráter Zoltán: Mesék az Operaházból – Elektra Kiadóház, Bp., 2004
Háncsvirág – Norvég népmesék – Móra Kiadó, Bp., 2004
Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai – General Press, 2004
Sissy Kaplani: Calendar for Woman 2005 – Papadopoulos Publishing, Athén, 2005
Jacob és Wilhelm Grimm: Rapunzel – Kyowon Publishing, Seoul, 2005
(magyarul megjelent „Az aranyhajú leány” címen – General Press, Bp. 2006)
Margo Sorenson: Ambrose and the Princess – Liturgical Press, Minnesota, 2005.
Kányádi Sándor: Kecskemesék – Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2005
Garai Péter Sándor: Fordulatok, 2005
Sissy Kaplani: Calendar for Woman, 2006 – Papadopoulos Publishing, 2006
Margo Sorenson: Ambrose and the Cathedral Dream – Liturgical Press, Minnessota, 2006 (előkészületben)
Kányádi Sándor: A kíváncsi hold – Cartaphilus Kiadó, 2006 (előkészületben)
Lewis Carroll: Alice Csodaországban – General Press Kiadó, Budapest, 2007
Josephine Nobisso: Take It to the Queen – Gingerbread House, New York, 2007 (előkészületben)


Egyéni kiállításai:
1995 Végállomás Galéria, Budapest
1999 Fiatal Iparművészek Stúdiója, Budapest
2000 József Attila Művelődési Ház, Göd
2002 Angyalföldi Ifjúsági Ház, Budapest
2002 Művelődési Ház, Pilisborosjenő
2004 Francia Intézet, Budapest
2004 Oladi Művelődési Központ, Szombathely
2004 Gyermekkönyvtár, Veszprém
2005 Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Artotéka, Budapest
2005 Olajfa Művészház, Göd
2005 Újlipótvárosi Klubgaléria, Budapest
2005 Virtuartnet Galéria (jelenleg is tart)

A szerző hivatalos honlapjai:

Szegedi Katalin illusztrátor Blogja

Az életrajz összeállításában Szegedi Katalin volt segítségünkre.

Szegedi Katalin az alkotásról:
Gondolataim az „Óz”-ról