A szerelmes delfin (ókori dekameron)

A gyermekkorukat élő népek legkedveltebb szellemi elfoglaltsága alakok és események kitalálása, valamint ezen elemekből történetek összeállítása és elmesélése volt. A legrégibb mesék, a teremtésmítoszok szereplői nem az emberek, hanem az általuk elképzelt felsőbb lények: istenek, istennők, félistenek, hősök és varázslók voltak.

Ezek a mítoszok már magukban hordozták a későbbi elbeszélő műfajok – a mese, az elbeszélés, az anekdota, a történetírás, a novella és a regény – elemeit. Néhány antik görög regény elolvasása után könnyen észrevehető, hogy a szerzők mindig egy alap hármasságra építették műveiket: szerelem – elválás és kalandok – egyesülés.

Hát nem fantasztikus? A világ semmit sem változik. Napjaink szerzői ugyanezt az alapszisztémát használják, amikor a közízlésnek megfelelő történeteiket írják. Mondhatnánk azt is, hogy ez ékes bizonyítéka az antik időkből ránk maradt hagyományok tiszteletének, csakhogy napjainkra inkább az jellemző, hogy a piac megnövekedett igényeinek kiszolgálására futószalagon készülnek a gyengébbnél gyengébb alkotások. Tisztelet a kivételnek.

Az ókori görögök közül talán Homérosz neve a legismertebb, pedig korántsem volt egyedül. Ha ezt állítanák, legalább akkora túlzásba esnénk, mint akkor, ha csupán Petőfit említenénk meg a magyar irodalommal kapcsolatban. Hiszen ott volt még Herodotos, Platon, Xenophon, Timaios – ugye, csupa ismerősen csengő név? Akik ezután következnek – Petronius, Plutarchos, Plinius, Aesopus, Apuleius, Heliodorosz stb. –, azok már a római uralom alatt alkotó, mégis elődeik szellemét követő írók.

De lássuk, mit is jelent az alcímben szereplő dekameron szó? Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint: „elbeszélésgyűjtemény; eredetileg Boccaccio száz novellából álló gyűjteményének címe”.
Most már érthető, miért esett erre a szóra a kötet összeállítójának választása. Hiszen jelen esetben is arról van szó (bár Boccacciónál tíz nap száz novellája szerepelt), hogy harmincnál több szerző száznál több írása képviselteti magát, ínyenc csemegét nyújtva az antik szórakoztató irodalom kedvelőinek.

Külön erénye a válogatásnak az életrajzi rész. Időrendi sorrendben haladva minden szerzőről megtudhatjuk a legfontosabbakat, így ha valaki szeretne mást is olvasni a megkedvelt írótól, már tudni fogja, mit kérjen a könyvtárban.