Steven Saylor: A végzet fegyvere
Írta: Mezei Attila | 2004. 05. 18.
Tíz évvel telt el azóta, hogy Gordianus megoldotta a Sextus Roscius ügyet. Rómát éppen Spartacus felkelése tartja rettegésben. Eddig minden ellene küldött római légiót megsemmisített. Róma Pompeiusban bízik, de ő Hispaniában van, és egy lázadást ver le éppen. Gordianus éppen az igazak álmát alussza, mikor váratlan látogatója érkezik, aki ellenállhatatlan ajánlattal rukkol elő. A katonaforma idegen öt napos elfoglaltságot és ötszörös napi fizetést ígér neki, ha vele tart. Így hősünk (nevelt fiával, Ecoval együtt) hamarosan egy hatalmas tiremen (háromsorevezős gályán) találja magát, amely a Nápolyi-öböl felé tart.
Megérkezésük után kiderül, hogy megbízója nem más, mint a dúsgazdag Marcus Licinius Crassus, feladata, pedig hogy kiderítse, ki ölte meg Lucius Liciniust, megbízója rokonát. Gordianus nem hiszi el, hogy Luciust a saját rabszolgái ölték volna meg, még ha erre is utal az a tény, hogy kettő elszökött közülük – pont a gyilkosság éjjelén. A szokott alapossággal lát neki a nyomozásnak, és hamarosan egy szövevényes útvesztőben találja magát. Többször az életére törnek, de ő a tőle megszokott állhatatossággal folytatja a nyomozást, míg rá nem ébred az igazságra.
Saylor, akárcsak a „Római vér”-ben, hihetetlen precizitással tárja elénk az ókori Róma mindennapjait. Most nem a város és lakói kerülnek terítékre, hanem egy vidéki, villákkal tarkított vidék, ahol a felső osztályba tartozó polgárok élnek. A rendkívüli érzékletességnek köszönhetően elég, ha az Olvasó becsukja a szemét, és gondolatban máris ott lehet egy ókori luxusvillában.
Saylor lassan belopja magát a szívembe ezzel a stílussal. A történet maga nagyon jó, de ahogyan az akkor élt emberek életét bemutatja, szinte lenyűgöző. Azt hiszem, aki tisztábban akarja látni az ókori rómaiak életét, annak már csak ezért megéri elolvasni Saylor könyveit, függetlenül attól, hogy ezek valójában krimik.