Főkép

Elkövettem azt az alapvető hibát, hogy nem sokkal ebéd előtt kezdtem el lapozgatni a könyvet. Ennek eredményeként oldalról-oldalra fokozódott az éhségérzetem, így aztán kénytelen voltam nagyjából a felénél felállni és ennivaló után nézni. Mivel a megfelelő alapanyagok hiányoztak a kamrából, ekkor még nem, viszont az est leszállta (és egy sebtiben eszközölt bevásárlás) után bekövetkezett az elkerülhetetlen: a konyhában elkészült az első maffiózók által is ajánlott étel.
Egészen pontosan a pasta fagioli, magyarul babos tészta, Junior szájíze szerint. Elkészítéshez (a babkonzervnek köszönhetően) kb. fél óra elegendő volt, és már kavargatás közben eszembe jutott pár ötlet, hogyan lehet továbbfejleszteni, gazdagítani az egyébként nagyon kellemes fogást.

Még mielőtt valaki azon kezdene aggódni, hogy a „The Sopranos” sorozat sikerét meglovagolva valaki fogta magát, és sima, olaszos szakácskönyvet állított össze, sietek elmondani, hogy ez esetben azért ennél sokkal többről van szó, hiszen az olasz recepteknél sokkal többet nyújt a könyv: azt az érzést, amely szerint enni nem bűn, hanem az egyik legfontosabb dolog az életben. S mint tudjuk, a fontos dolgokat nem szabad elkapkodni, kellő időt és odafigyelést igényelnek. Így van ezzel a tévé képernyőjéről már ismerős Sopranos család is. Szeretnek enni, határozott elképzeléseik vannak a konyha szerepéről, az ételekről és minden másról, ami ezzel összefügg (a bortól kezdve a terebélyes termethez illő öltözködésről).

Artie Bucco, a Nuovo Vesuvio felestársa nem sajnálta az időt, és csokorba gyűjtötte ezen sikeres emberek kedvenc receptjeit, és nem sajnálta mindezt megfűszerezni némi jólértesültséggel. Diszkrét bája van annak, amikor a családfő kapcsán megemlíti annak irtózatát a kamerától, és ellenszenvét a sajátkezű írástól. Persze az sem utolsó, amikor a tekintélyes derékbőséggel rendelkező Bobby Bacala arról beszél, hogy az ő környezetében nem a soványság, hanem a boldogság az emberek célja. Ebben azért minden korszerű, és egészséges táplálkozási tanács ellenére is van igazság.

Hiszen mi értelme van tudatosan gyötörni magunkat holmi diétával, amikor egy vidám hangulatú családi étkezés többet ér, mint öt, joghurttal, dietetikussal és pszihológussal eltöltött délután. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell odafigyelni arra, mikor, mit és hogyan eszünk.