Ethan Hawke: Mi a gond velem?

Az ember társas lény. A sikeres fiatal színész (aki többek között olyan filmekben szerepelt, mint a Holt költők társasága és a Gattaca) első könyve még jobban alátámasztja ezt a tényt. Sőt, arra is rámutat, hogy lehet ugyan egyedül élni, de a végeredmény mindenképpen egy kissé torzult személyiség lesz. Erre legjobb példaként William szüleit lehetne felhozni, akik válásuk után sem igazán találják a helyüket, így arra sem képesek, hogy erkölcsi segítséget, vagy éppenséggel támaszt nyújtsanak fiuknak.

William története talán hétköznapi lenne, ha elolvasása után nem maradna valami bizsergető érzése az olvasónak – ez lehet az a szükséges plusz, ami (legalábbis számomra) egyértelművé teszi a tényt: Eathan Hawke első irodalmi próbálkozásának gyümölcse jó. Mindenki volt szerelmes (aki mégsem, sürgősen pótolja), és valószínű, hogy szakítást is átéltünk már mindannyian. Talán ezek azok a közös tapasztalatok, amiktől annyira személyessé, emberközelivé válik a történet. Bár azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a regény önéletrajzi ihletésű, ami ugyancsak erősíti a fentebb említett személyes kapcsolatot a szerző, a szereplők és az olvasó között.

William (ha eddig még nem derült volna ki, ő a főszereplő) találkozik élete nagy szerelmével (ő Sarah), ám a lassan kibontakozó kapcsolatot majdnem sikerül tönkretennie állandó szex utáni vágyával (amivel nem is lenne olyan nagy baj, ha nem az érzelmek rovására menne). Így azonban a srác üres élvhajhásznak tűnik (tulajdonképpen az is), aki egyáltalán nem győzi meg az olvasót arról, hogy komolyan gondolja az egészet. Valahogy így van ezzel Sarah is, ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy sikerül elrontaniuk közös jövőjüket. Az egész kapcsolat egy olyan találkozással végződik, amit célszerű lett volna az ismerkedés elején megejteni. Bár, ha jobban belegondolunk, érzelmek esetében célszerűségről ritkán beszélhetünk.

A provokatív, szókimondó, elgondolkodtató és őszinte hangú regény egyszerre szól a szerelemről és a szexről, a családról és barátságról, miközben természetesen megadja a választ a címben szereplő kérdésre.