Főkép

A tizenhárom éves Meg Chalmers nem túlzottan lelkesedik szülei ötletéért, mely szerint vidékre költöznek, ahol majd apja nyugodtan írhat. Hiába kapott ugyanis egy év szabadságot az egyetemtől – ahol egyébként főállásban tanít – egy igen-igen fontos könyv megírására (Az irónia dialektikus szintézise címmel már készül egy ideje), rendszeresen betérő diákjaitól nem igazán jutott előre vele.


Szóval a Chalmers család vidékre költözik, és ezzel a lépéssel elérik, hogy a Meg lelkében dúló féltékenység nálánál sokkal csinosabb, sikeresebb, fegyelmezettebb és rendesebb nővérével, Mollyval szemben hihetetlen méreteket öltsön. Főleg, mert közös szobában kell lakniuk, és ezáltal sokkal észrevehetőbbek a kettejük közötti különbségek. Ráadásul új iskolába kell járnia, új osztálytársakkal kell megismerkednie, új barátokat kell szereznie. És ez neki nem nagyon megy. Bezzeg Molly nagyon jól érzi magát. Nem sokkal érkezésük után megválasztják az iskolai szurkolócsapat helyettes-vezetőjének, a fiúk ragadnak rá, esténként pedig folyamatosan a telefon mellett ül, és új barátaival beszélget.

Ráadásul a tél itt sokkal szigorúbb, mint a városban, a hó hónapokig borítja a tájat, a hideg miatt Meg csak ritkán mozdul ki a négy fal közül. Azért történnek vele jó dolgok is, igaz csak módjával. Az egyik ilyen dolog, hogy megismerkedik egy kedves öregemberrel (William Banks, akitől a házat bérlik), aki szintén érdeklődik a fényképezés iránt. Meg ugyanis szereti megörökíteni embereket, mivel ilyenkor ő irányítja az eseményeket, s nem őt nézi mindenki. Szóval a közös hobbinak köszönhetően a jelentős korkülönbség ellenére összebarátkoznak, és komoly fotós kísérletezésbe kezdenek Meg laborjában. A másik jó, ami a kislánnyal történik, hogy megismerkedik és összebarátkozik egy tőlük nem messze lakó fiatal házaspárral, akik szintén a kedves idős úr bérlői, és szintén most költöztek be, ráadásul az első perctől kezdve régi ismerősként fogadják a lányt.


Mindent összevetve egészen tűrhetően alakul a vidéki élet: apa ír, anya takarót varr régi ruhákból, Meg fényképez. Az idillt csak az rontja el, hogy Molly megbetegszik, és ezzel az egész család élete megváltozik. Meg először nem tudja, milyen súlyos a helyzet, és nem igazán tud mit kezdeni a szülei megváltozott viselkedésével sem. Még szerencse, hogy ott vannak új barátai, és a számára egyre többet jelentő hobbi, a fényképezés.

Lowry ezúttal a családról, az emberi létből eredő dolgokról, és az emberi kapcsolatokról írt megrázó erejű, különleges hangulatú könyvet. Azt nem tudom, mennyire képesek mindezt megérteni a tizenévesek, de a felnőttek teljes mértékben átérzik – ebben egészen biztos vagyok.

Részlet a regényből