Főkép

Amikor lehozzák a Lükabéttosz hegyről az ifjú Tramakhosz szörnyen összeroncsolt holttestét, a helyszínre hívott orvos, Aiszkhülösz (aki köztudottan nem a holtak, hanem az élők orvosa) a test állapota, a harapások, karmolások és a hiányzó szív vizsgálata után kijelenti, a fiúra alighanem egy éhes farkasfalka támadt rá. Ezt a magyarázatot sokan elfogadják, hiszen köztudomású, hogy a Lükabéttosz hegyen és környékén mostanában nagyon elszaporodtak a farkasok, mi több, vadászatot is indítanak ellenük, ám van valaki, nevezetesen a fiú mentora, Diagorasz, aki nem elégedett a magyarázattal.


Ő látta ugyanis utoljára életben a fiút, és a találkozás során tapasztaltak alapján kétségei vannak a halálával kapcsolatban, ezért másnap felkeresi a Rejtélyek Kibogozóját, Héraklész Pontórt. Aki elsőre vonakodik elfogadni a megbízást, majd közli, hogy belekezd ugyan a nyomozásba, de nem azért, amiért Diagorasz akarja, hanem azért, amit ő látott a holttesten, miután lehozták a hegyről.

Kezdetét veszi tehát a nyomozás, amelyben Héraklész Pontóron kívül részt vesz Diagorasz is. Ketten együtt elég furcsa párost alkotnak, és meg kell jegyeznem, nem lehet szó nélkül hagyni azt a párhuzamot, ami a két ókori figura, és Agatha Christie nevezetes hősei, Hercule Poirot és Hastings kapitány között vonható. A két férfi a rejtély kibogozása közben – ahogy azt egy jó kis bűnügyi történettől elvárható – egyre újabb és újabb rejtélyekkel találja szemben magát, sőt, fény derül egy-két olyan titokra is, amiről egyiküknek sem volt (és nem is lehetett) fogalma. Persze nyomozásuk közben többször is életveszélybe kerülnek, de hát ez benne van a pakliban.

Aztán, amikor már éppen kezdene formát ölteni a megoldás, újabb haláleset történik. Ezúttal Tramakhosz egyik legjobb barátja az áldozat. Aztán holtan találják Tramakhosz másik barátját is (a fiú egykori tanárával, a Rejtélybogozó megbízásából kémkedő rabszolgával együtt). A nyomok egyértelműen Menékmoszhoz, a szobrászhoz vezetnek. De vajon tényleg az öreg szobrász követte-e el a szörnyű gyilkosságokat, vagy valami sokkal összetettebb és ördögibb dolog van a háttérben? Túlélheti-e mindenki az igazság fényre derülésének pillanatát?

A válaszok ott rejtőznek ebben a filozófiai krimiben, amiben az az igazán szép, hogy a fentebb említett rejtély kiderítése csupán az egyik szála. A másik megoldásra váró rejtély az, hogy ki és miért jelent veszélyt az ógörög krimit fordító, nemes egyszerűséggel mindvégig csak Fordítóként emlegetett férfira? Vagy ha úgy jobban tetszik, kinek a nevéhez is fűződik valójában az Athéni gyilkosok megírása?


Ezekre a kérdésekre is fellelhető a válasz a Madridban élő José Carlos Somoza talányt talányra halmozó, rétegenként más-más értelemmel és magyarázattal bíró regényében, amely bár nem könnyű olvasmány, garantáltan kellemes szórakozást nyújt minden vállalkozó szellemű olvasónak.