John Nichol: Becsapódás
Írta: Galgóczi Móni | 2003. 11. 27.
Az emberek többsége vonzódik a csillogó felületű, kecses testű repülőgépekhez, és csodálattal tekint a pilótákra, akik hihetetlen manőverekre képesek, miközben minden technikai lehetőséget kihasználnak, amit az adott gép esetében lehetséges. Mi sem bizonyítja ezen állítás helyességét, mint az, hogy a legutóbbi kecskeméti repülőnap alkalmából töménytelen mennyiségű ember zarándokolt el, hogy, ha csak néhány órányira is, de részese legyen az ember és a technikai csodálatos összefonódásának, ahol egyszerre van jelen az elérhetetlenség, a szépség, a kecsesség és a veszély.
A kötet szerzője, John Nichol 15 évig szolgált a Királyi Légierőnél. Ez idő alatt szinte a világ minden táján megfordult. A Sivatagi Vihar keretében részt vett az Irak déli részén elterülő Ar Rumaylah-i támaszpont elleni bombázásban. A támadás során találat érte a gépét, azért kénytelen volt katapultálni. Sajnos a földet érés után elfogták és megkínozták.
Később ENSZ békefenntartóként Olaszországba helyezték, ahol részt vett a légi járőrözésben, 2 évvel később, 1996-ban pedig kilépett a légierő kötelékéből, és írói munkásságának szentelte az életét. A Becsapódás az első önálló irodalmi alkotása.
A Királyi Légierő Tempest típusú gépei az utóbbi időben rutinbevetések során egymás után zuhannak le. Drew Miller repülőhadnagynak jut az a kellemetlen feladat, hogy a vizsgálóbizottság megérkezéséig biztosítsa a területet. Mivel a két lezuhant pilóta közül az egyik régi barátja volt, érthető, ha kétkedéssel fogadja a Baleseti Vizsgálóbizottság „nyomozásának” eredményét. Akárhogy szeretné, nem tudja kiverni a fejéből az esetet, ezért amikor pár nappal később gyakorlatozás közben ős is majdnem lezuhan, gyanakodni kezd.
Szeretné kideríteni az igazságot, ezért saját szakállára nyomozni kezd, ám közben sorozatosan szembekerül elöljáróival, sőt, még az időközben a helyszínre vezényelt barátnőjével is. Ahogy a kirakós játék egyre több eleme a helyére kerül, úgy kezd körvonalazódni a rettenetes igazság.