Görög Ibolya: Protokoll – az életem

Görög Ibolya 1987. január 1-jétől 1999. március 12-ig a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályán dolgozott. 1992. július 1-jén főosztályvezetőnek nevezték ki, így tehát már protokollfőnökként irányíthatta és szervezhette a kormány hivatalos rendezvényeit. Az így szerzett tapasztalatait írta meg Protokoll – az életem címmel.

Hogy mi is az a protokoll? Hát leginkább azon illemszabályok, szertartások és rendezvényszervezési ismeretek gyűjteménye, amelyekre a hivatali életben figyelni kell. Egy nemzetközi „nyelv”, aminek révén eltűnnek a kulturális, vallási és egyéb különbségek, hiszen a tárgyalóasztalnál mindenki egyenlő. Viszont ezeket a szabályokat illik ismeri, és alkalmazni a mindennapi életben is, ám mindezek mellett nem árt, hogy valaki amellett, hogy ismeri a szabályokat, rendelkezzen jó ízléssel és igényességgel is, hiszen ezek nélkül az egész mit sem ér.

Évtizedek múltak el úgy, hogy a társadalom nem támasztott különösebb viselkedéskultúrai (illemtani) elvárásokat az egyénekkel szemben. A magánéletben úgyis mindenki azt alkalmazza, amire a szülei, nagyszülei tanították, a közéletben pedig (legalábbis bizonyos esetekben) a leegyszerűsített formákat is elfogadják. Csakhogy az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé teszi, hogy lefújjuk a port a már meglévő viselkedéskultúrai ismereteinkről, másrészt elsajátítsuk azokat a hivatali protokoll által megkövetelt szabályokat, amik lehetővé teszik, hogy bármilyen körülmények között magabiztosan tudjunk viselkedni.

Nos, ezekhez minden további nélkül segítséget nyújt a szerző könyve, amelyben nem csak a viselkedéskultúra (köszönés, öltözködés, kommunikáció) és protokollszabályok (tárgyalás, konferencia, fogadás), hanem ezek kialakulása, történelmi, vallási, népi és diplomáciai gyökerei is szerepelnek.

Kellemes, a téma komolyságához képest könnyed, ám közel sem felszínes stílusban megírt könyv szinte észrevétlenül vezeti az olvasót a mindennapi és hivatalos viselkedés útvesztőjében. Mire a könyv végére érünk, tévedhetetlenül tudni fogjuk többek között
– a tegezés, magázás, megszólítás, a köszönés, bemutatkozás, kézfogás, kézcsók szabályait (Pl. azt, hogy a tegezést csak nő, azonos neműek között pedig csak az idősebb ajánlhatja fel, a felajánlott tegezést viszont sértés nem elfogadni.)
– a belépés, előreengedés, a vendég-házigazda találkozás szabályait (Pl. azt, hogy az étterembe mindig a férfi lép be először, a lépcsőn lefelé a férfi megy elől, felfelé viszont ő követi a nőt (és nem azért, hogy a szoknyája alá kukucskálhasson))
– a biológiai megnyilvánulások és kezelésük, valamint a dohányzás szabályait (Pl. azt, hogy társaságban ásítani és fület vakarni szigorúan tilos; ahol nincs hamutartó, a kulturált dohányos meg sem kísérel rágyújtani)
– az öltözködés, telefonálás és a nemzeti jelképek használatának szabályait (Pl. azt, hogy a hivatali protokoll nem engedi meg a bőr ruhanemű viselését; aki telefonál, minden esetben köszön és bemutatkozik; ha megszakad a vonal, mindig az hív újra, aki kezdeményezte a hívást)
– a tárgyalás, üzleti megbeszélés, hivatalos ceremóniák, étkezéssel egybekötött hivatalos rendezvények, hivatalos vendégek, delegációk fogadásának szabályait.