FőképAz álmokban éppen az a szép, hogy megfoghatatlanok, viszont éppen illékonyságok miatt nehéz is velük, hiszen ébredés után általában elfelejtjük őket. Mondom általában, ugyanis a különlegesen életszerű, felkavaró vagy ijesztő álmok sokszor az álom csapdájából kikerülve is ott ólálkodnak a józan ész határainál. Jobb esetben azonban egyszerűen elfelejtjük őket, és ha szükség is van rá, legfeljebb elmosódott képeket vagy érzéseket tudunk felidézni. Graham Greene ennek elkerülése érdekében úgy hajtotta álomra a fejét, hogy odakészítette az ágya mellé a papírt és a ceruzát, hogy ezek segítségével jegyzeteket tudjon készíteni, amikből aztán éber állapotában képes volt leírni a teljes álmait. 1965–1989-ig igen sok ilyen írás gyűlt össze (közel nyolcszáz oldal), amelyekből maga a szerző válogatott ki néhányat – nos ezeket olvashatja minden érdeklődő, aki szeretne alámerülni egy másik ember álmainak óceánjában.

Ami igazán különlegessé teszi a kötetet, az az, hogy Greene nem azt a kézenfekvő megoldást választotta, hogy keletkezésük sorrendjében illesztette kötetbe az álmokat, hanem témánként csoportosította azokat. A kötet lapjait olvasva egyre erősödik bennünk az érzés, hogy a szerző nem csupán ébren foglalkozott sokfélével, hanem álmaiban is. Számtalan klasszikusnak nevezhető álma volt – találkozás híres emberekkel, utazások, titkosszolgálati ügyek –, ám ő végig tisztában volt azzal, hogy amikor ezek az események nem a velünk együtt birtokolt világban, hanem az őáltala egyszerűen csak „Az én saját világom”-nak hívott álomvilágban történtek meg.

Az Álomnaplót olvasva kicsit más kép alakul ki az íróról, mint regényei alapján. Bosszúságra talán csupán a kötet vékonysága adhat okot, ugyanis mire alaposabban alámerülhetnénk az álmok végtelen óceánjában, és elkezdhetnénk rácsodálkozni az ottani különlegességekre, képletesen szólva egy hatalmas erejű kéz kiragad bennünket, és hiába minden tiltakozás, vissza kell térnünk a valóságba. Persze újra és újra fellapozhatjuk a kötetet, és valószínűleg minden egyes ilyen kirándulás alkalmával más és más megközelítésből szemléljük a kincseket, azért ez csak nem olyan, mint ha minden egyes alkalommal új, addig még nem ismert területre tévedhetnénk. Talán majd legközelebb.

A szerző életrajza