Főkép

Mihez kezd egymással egy elképzelt jövőben bekövetkező titkos rakétaválság idején Kuba és az USA? Hogyan próbálja megszerezni a hatalmat a kubai titkosrendőrség vezetője Castro halála után? Ki tudja-e deríteni a két CIA ügynök, hogy rendelkezik-e Kuba saját biológiai fegyverrel? Milyen lehet a családi béke és összetartás egy olyan családban, amelynek tagjai közül került ki Castro pénzügyminisztere, szeretője, kedvenc baseball játékosa és rendszerének legveszélyesebb politikai ellenfele? Mi lesz az illegálisan Kubában tárolt, és éppen kicsempészés alatt álló amerikai biológiai fegyvereket szállító hajóval, miután a kubai titkosrendőrség „lenyúlta”?

Vissza tudja-e szerezni a korábbi regényekből megismert „triumvirátus” (Jake Crafton, Toad Tarkington és Rita Moravia) az elrabolt szállítmányt, képesek-e „hatástalanítani” a „véletlenül ottfelejtett” orosz rakétákat? És mit szól mindehhez a kubai légierő, gyalogság, haditengerészet és a titkosrendőrség? Ja, és a kubai nép? Vajon Castro halála után végre a nép dönt a sorsáról, vagy egy másik, kegyetlenebb diktátor kerül hatalomra? Ha az amerikaiakon múlik…

A számtalan kérdésre adott válaszokból a regény végére összeáll egy meglehetősen izgalmas és mozgalmas ún. politikai akciókrimi, amelyből remekül „kijön” az amerikai és kubai életszemlélet közötti különbség.


Csak azt nem értem, hogy ha már fikció, miért kell valós történelmi eseményeket és személyeket belekeverni? Miért nem lehet az egész a szabadon szárnyaló képzelet szüleménye?