Főkép

Az első részhez hasonlóan a második kötet szerzője sem kezdő kispályás, hiszen eddig több, mint ötven sci-fi, kalandregény, horror valamint szerepjáték könyvet írt. Ezek közül magyarul többek között olyan köteteket köszönhetünk neki, mint a Fejvadászok és A múlt csapdájában.

Nincs miért csodálkozni, hogy regény formájában is kiadásra került a Diablo II, hiszen játékból is kettő van, nem is beszélve a küldetéslemezekről. Sőt, akinek esetleg még nem tűnt fel, annak elmondom, nemrégiben a könyvesboltokba került a Diablo III. is.

Sokan füstölöghetnek, hogy miért kell ennyi bőrt lehúzni valamiről, de nekik nem teljesen adok igazat. A regények ugyanis meglepően jók, sőt, még azok számára is élvezhetőek, akik egyetlen percet sem játszottak a Blizzard rendkívül népszerű, díjnyertes számítógépes játékával. Persze aki nem vár irodalmi mélységű, komoly jellemábrázolással és tájleírásokkal lágyított műveket, egészen biztosan nem fog csalódni.

A Gonosz ösvényében nyoma sincs a korábban megismert szereplőknek, helyettük újak lépnek színre. Az egyik hős legyen például Darrick Lang, aki a köd leple alatt egy maroknyi tengerésszel a háta mögött szeretne bejutni Westmarch kikötőjébe. Persze nem egy jó kis kártyapartira, még csak nem is egy görbe éjszakára vágynak, hanem királyuk unokaöccsét szeretnék kiszabadítani a hírhedt kalózkirály, Raithen fogságából.

Csakhogy Raitennek a kiugrott öreg Zakarum pap, Buyard Cholik személyében van egy igen erős szövetségese, akinek feltett szándéka (valamiért erről elfelejt említést tenni a kalózkirálynak), hogy a mélyen a föld alatt hatalmas kapun túlról megidézze Kabraxis-t (a démont, akitől még a három főgonosz: Mephisto, Diablo és Baal is tartanak), akitől a mérhetetlen hatalmon túl az örök életet is várja. Miközben a köd leple alatt belopakodók kiszabadítják azt, akiért jöttek, Cholik kinyitja a kaput, és áthívja a – triumvirátus tagjainak bebörtönzése miatt – jelenleg leghatalmasabb démont.

Így kezdődik a Diablo II., ami a cselekmény egyenesebb vonalvezetésének és a sok kusza szál helyett csupán kettő gubancolódásának következtében nem annyira szövevényes, mint az előző, ám a történet jellegét ismerve itt is előre borítékolni lehet a végét.