Főkép

Charles Dickens (1812. február 7. – 1870. június 9.) angol író a viktoriánus kor egyik legelismertebb regényírója és számos felejthetetlen irodalmi alak megteremtője. Dickens 15 regényt, több száz novellát és cikket írt, emellett egy hetilapot szerkesztett húsz évig, előadássorozatokat és felolvasásokat tartott, emellett fáradhatatlanul küzdött a gyermekjogokért, az oktatás reformjáért és egyéb szociális reformokért. Az író művei már életében is példa nélkül való népszerűségnek örvendtek, a 20. századra pedig a kritikusok és az irodalmárok is felismerték irodalmi géniuszát. Dickens regényei és novellái a mai napig töretlenül népszerűek az olvasóközönség körében.

Charles Dickens 1812. február 7-én született Landportban, Portsmouthban, nyolc gyerek közül a másodikként. Apja, John Dickens a tengerészeti pénztár hivatalnokaként dolgozott. A család sokat költözködött, Dickens születése után nem sokkal Bloomsburybe költöztek, néhány évvel később Chathambe, majd Kentbe, ahol a fiatal Dickens gyermekkora meghatározó éveit töltötte, 11 éves koráig. A fiú gyerekkora nagyjából idillikusnak volt mondható – sokat játszott, sokat olvasott, különösen Tobias Smollett és Henry Fielding pikareszkregényeit szerette. Az apja hivatalnoki fizetése lehetővé tette, hogy Dickens néhány évig magániskolákban tanulhasson, ám mindennek vége szakadt, amikor a család anyagi nehézségek miatt 1822-ben arra kényszerült, hogy Kentből a londoni Camden Townba költözzön.

Dickens apja hajlamos volt a lehetőségein felül költekezni, ami végül ahhoz vezetett, hogy John Dickens 1824-ben az adósok börtönébe került. A kor szokásainak megfelelően a felesége és a kisebb gyerekek is a börtönbe vonultak vele, ám az akkor 12 éves Charles Camden Townban maradt, a család egy elszegényedett régi barátjánál, egy Elizabeth Roylance nevű idős hölgynél elszállásolva. Hogy fizetni tudjon a lakhatásért és támogatni tudja a családját, Dickensnek ott kellett hagynia az iskolát és munkába kellett állnia. A fiú napi tíz órát dolgozott egy gyárban, gyakran igen nehéz körülmények között, heti hat shillinges fizetésért. Az itteni tapasztalatai maradandó hatással voltak a fiatal fiúra, és a későbbiekben nagyban befolyásolták az írói tevékenységét és számos művéhez nyújtottak inspirációt, hiszen ezek a tapasztalatok alapozták meg Dickens későbbi érdeklődését a társadalmi-gazdasági reformok, illetve a munkakörülmények megváltoztatásának szükségessége iránt.

A Dickens család néhány hónappal később elhagyhatta az adósok börtönét, amikor John Dickens megörökölt egy nagyobb összeget. A fiatal Dickens lelkivilága azonban további sérüléseket szenvedett, mivel az anyja nem vette ki rögtön a gyárból, sőt amellett volt, hogy a fia folytassa tovább a gyári munkát. Ez az eset nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Dickens a későbbiekben is meglehetősen bizalmatlanul viszonyult a nőkhöz. Miután végül mégis elhagyhatta a gyárat, Dickens a Wellington House Academy nevű iskolát látogatta 1824 és 1827 között, amely saját elmondása alapján igen gyenge iskola volt.

1827 májusa és 1828 novembere között Dickens egy ügyvédi irodában dolgozott. Szabadidejében megtanulta a gyorsírást, majd otthagyta az ügyvédi irodát. A következő négy évben távoli rokona, Thomas Carlton mellett dolgozott és bírósági ügyekről tudósított. A munka során szerzett tapasztalatokat később olyan művekben használta fel, mint a Nicholas Nickleby, a Dombey és fia, és legfőképpen az Örökösök, amelyben különösen élénk portrét festett a jogrendszer bürokratikus útvesztőiről és arról, hogy milyen nehézségekkel kell megbirkóznia valakinek, ha arra kényszerül, hogy ügyvédhez forduljon.

Dickens 1830-ban ismerkedett meg első szerelmével, Maria Beadnell-lel, egy bankár lányával. A lány szülei azonban nem nézték jó szemmel a fiatalok kapcsolatát, és véget vetettek neki azzal, hogy a lányt egy párizsi iskolába küldték. 1832-ben, húszévesen Dickens még nem volt tisztában azzal, mihez szeretne kezdeni az életben, csak annyit tudott, hogy hírnévre vágyott. Egy évvel később küldte el első novelláját a londoni Monthly Magazine-nak. Ebben az időszakban politikai újságíróként dolgozott, parlamenti vitákról tudósított, illetve járta az országot, hogy a választási kampányokról tudósítson a Morning Chronicle nevű lapnak. Újságíróként írott feljegyzései később összegyűjtve is megjelentek, Sketches by Boz (London aranykora és más karcolatok) címmel, 1836-ban, s a gyűjtemény nagy sikert aratott.

A könyv sikere után Dickens ajánlatot kapott a Chapham és Hall kiadótól, hogy írjon szöveget Robert Seymour illusztrációi mellé egy havi kiadványban. Seymour azonban a második szám után öngyilkosságot követett el, ezért Dickens, aki szeretett volna egy összefüggő szkeccs-sorozatot írni, felkérte Hablot K. Browne-t, hogy készítse el az illusztrációkat. Az eredmény a Pickwick Klub című könyv, Dickens első, havi folytatásokban megjelenő műve lett, amelynek utolsó folytatása 40000 példányban kelt el.

Dickens 1836. április 2-án, egy éves jegyességet követően, feleségül vette Catherine Thomson Hogarth-t, az Evening Chronicle szerkesztőjének, George Hogarth-nak a lányát. Első gyermekük a tíz közül, Charley, 1837 januárjában született, s a család nem sokkal később Bloomsburyben, Londonban telepedett le, ahol 1839 decemberéig éltek. A család új otthonába költözött Dickens öccse, Frederick, és Catherine húga, Mary is, akihez Dickens különösen erősen kötődött. A lány rövid betegség után meghalt, ám idealizált alakja feltehetően ihletőül szolgált Dickens számos későbbi nőalakjához.

1836 novemberében Dickens elfogadta a Bentley’s Miscellany című lapnál felkínált szerkesztői állást, amelyet aztán három éven át töltött be, amíg össze nem veszett a tulajdonossal. 1836-ban, a Pickwick Klub utolsó folytatásait befejezve, belekezdett a Twist Olivér megírásába – akár havi 90 oldalt is írva – s közben folytatta a munkát a Bentley’s-nél, megírt négy színdarabot és a színre vitelük fölött is bábáskodott. A Twist Olivér 1838-ban jelent, s Dickens egyik legismertebb írása volt. A regény azért is különösen jelentős, mert ez volt az első viktoriánus regény, amelynek főszereplője egy gyerek volt. A Twist Olivér után Dickens regényírói pályája továbbra is sikeresen alakult. A Nicholas Nickleby, Az Ódon ritkaságok boltja és a Barnaby Rudge című regények is havi folytatásokban jelentek meg, mielőtt könyvformában is kiadták volna őket.

1842-ben Dickens és felesége az Egyedült Államokba és Kanadába látogattak. Közben Catherine másik testvére, Georgina a Dickens család otthonába költözött, és Dickensék távollétében gondoskodott a gyerekekről. A nő végül egészen Dickens haláláig velük élt mint házvezetőnő és barát. Dickens úti élményeiről az American Notes for General Circulation című könyvében számolt be, illetve a Martin Chuzzlewit című regény egyes epizódjai is az író amerikai élményeire épülnek. Az utazás során Dickens egy hónapot New Yorkban töltött, ahol előadásokat tartott és felvetette a nemzetközi szerzői jog kérdését, mivel a műveit számos kiadó illegálisan adta ki és terjesztette Amerikában. Dickens rávett 25 írót, köztük Washington Irvinget, hogy írják alá a kongresszus elé terjesztendő petícióját a szerzői joggal kapcsolatban, ám a sajtó meglehetősen ellenségesen viszonyult az ügyhöz, azzal érvelve, hogy Dickens örülhetne a népszerűségének és hogy anyagias dolog amiatt panaszkodni, hogy ellopják a munkáit.

Nem sokkal az Angliába való visszatérése után Dickens elkezdett dolgozni első karácsonyi történetén, a Karácsonyi éneken, amely 1843-ban jelent meg. Később ezt követte a Harangszó (1844), majd a Tücsök szól a tűzhelyen (1845). Ezek közül a Karácsonyi ének bizonyult a legnépszerűbbnek, s ez a mű nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a karácsony népszerű világi ünneppé váljon Amerikában és Angliában. Rövid itáliai tartózkodást követően Dickens 1846-ban Svájcba utazott, s itt látott neki a Dombey és fia című regényének is. Ez és az ezt követő Copperfield Dávid jelentős művészi áttörés volt Dickens karrierjében, innentől kezdve a regényei tematikailag komolyabbak és szerkezetileg jobban kidolgozottabbak, mint a korai regényei.

1851 novemberében Dickens a londoni Tavistock House-ba költözött, itt írta az Örökösök, a Nehéz idők és a Kis Dorrit című regényeit. Itteni évei alatt az írás mellett az amatőr színházcsinálásba is belekóstolt. 1856-ban aztán a jövedelme lehetővé tette, hogy megvásárolja a Gad’s Hill Place nevű házat a kenti Highamben, amelyről gyerekkora óta ábrándozott. Dickens 1857-ben hivatásos színésznőket alkalmazott a The Frozen Deep című darab színreviteléhez, amelyet Wilkie Collinsszal közösen írt. Az író mélységes szerelembe esett az egyik színésznővel, Ellen Ternannel, s ez a szerelem az egész további életében elkísérte. Dickens 45, a színésznő pedig 18 éves volt, amikor megismerkedtek. (Kettejük kapcsolatának pontos részleteit azonban homály fedi, részben azért mert 1860-ban Dickens elégette a levelezése nagy részét, és Ellen Ternan szintén megsemmisítette az író neki címzett leveleit.) Dickens elhatározta, hogy a viktoriánus szokásokkal szembemenve különválik a feleségétől – a válás maga akkor még elképzelhetetlen volt egy hozzá hasonlóan híres ember számára. Amikor az író felesége, Catherine távozott, csak egy gyermekét vitte magával, a többiek pedig Gad’s Hillben maradtak, ahol Catherine testvére, Georgina nevelte őket.

Miután az író különvált feleségétől, Dickens roppant közönség- és anyagi sikert is hozó felolvasókörutakba kezdett, amelyek – az újságírás mellett – a következő évtizedben nagyjából teljesen lekötötték a kreatív energiáit, s ebben az időszakban mindössze két újabb regényt írt, a Két város regényét, illetve a Szép reményeket – mindkettő zajos sikert aratott. Az első felolvasókörútja, amely 1858 áprilisa és 1859 februárja között zajlott, 129 felolvasásból állt, 49 különböző városban szerte Angliában, Írországban és Skóciában. Bár Dickenst továbbra is ámulatba ejtette a színház világa, a nyilvános felolvasások egyre fontosabb önkifejező eszközzé váltak számára. Mindemellett Dickens két lapot is kiadott, írt és szerkesztett ebben az időszakban: a Household Words c. kiadványt 1850 és 1859 között, illetve az All the Year Round címűt, 1858 és 1870 között.

1865 június 9-én Dickens épp Párizsból utazott hazafelé Ellen Ternannel és a nő anyjával, amikor vonatszerencsétlenség történt a Staplehurstnél. A vonat első hét kocsija lezuhant egy javítás alatt álló hídról, az egyetlen első osztályú kocsi, amely a sínen maradt, az volt, amiben Dickens is utazott. Mielőtt megkezdődött a mentés, Dickens maga is számos sérültnek és haldoklónak nyújtott segítséget, és több életet is megmentett. Később ebből az élményből született a The Signal Man című rövid kísértethistória. Bár Dickens nem sérült meg, sosem heverte ki egészen a vonatbaleset okozta sokkot, és a korábbi termékenysége megsínylette az esetet – ez után haláláig már csak az Our Mutual Friend című művét tudta befejezni, illetve belekezdett a befejezetlenül maradt The Mystery of Edwin Drood című könyvbe.

1867 novemberében Dickens ismét Amerikába utazott, második felolvasókörútjára. Bostonban ért partot, s a hónapot olyan jeles személyek társaságában töltötte, mint pl. Ralph Waldo Emerson, Henry Wadsworth Longfellow, vagy épp amerikai kiadója, James Thomas Fields. December elején elkezdődtek a felolvasások – a szerződése 76 alkalomra szólt 1867 decembere és 1868 áprilisa között, és bár Dickens egyre jobban szenvedett egy hurutos megbetegedéstől, tartotta magát a határidőkhöz, ami még egy jóval fiatalabb ember számára is kihívást jelentett volna. A felolvasókörút végére Dickens egyre rosszabb állapotba került, s már jóformán nem tudta a szilárd táplálékot megemészteni.

1868 és 1869 között Dickens „búcsúfelolvasásokat” tartott Angliában, Skóciában és Írországban. A szerződésben foglalt 100 felolvasásból még képes volt megtartani 75-öt vidéken, 12-t pedig Londonban. Ám egyre több szédülési és bénulási rohama volt, majd 1869. április 22-én összeesett a lancashire-i Prestonban, és orvosi tanácsra a többi előadást lemondta. Az író eztán utolsó regényén, a Mystery of Edwin Drood címűn kezdett dolgozni. Amikor kellőképpen visszanyerte az erejét, Dickens – orvosa beleegyezésével – megszervezett egy utolsó felolvasókörutat. 12 előadás volt tervbe véve, 1870. január 11. és március 15. között. Az utolsó felolvasás során Dickens már nagyon rossz egészségi állapotban volt, ennek ellenére felolvasta a Karácsonyi éneket és egy fejezetet a Pickwick Klubból. Utolsó nyilvános szereplése május 2-án történt a Királyi Művészeti Akadémia bankettjén, a wales-i herceg és hercegnő jelenlétében.

1870. június 8-án Dickens szélütést szenvedett otthonában, miután egész nap a regényén dolgozott. Ezután már nem tért többet magához, és másnap, pontosan öt évvel a staplehurst-i vonatbaleset ötödik évfordulóján meghalt. Bár a kívánsága az volt, hogy a rochesteri katedrálisban temessék el, nem hivalkodó módon, mégis a westminsteri apátságban helyezték nyugalomra.

Dickenst kora egyik irodalmi kolosszusának tekintik. 1843-as műve, a Karácsonyi ének a valaha volt egyik legnagyobb hatású irodalmi mű, amely nagyban hozzájárult a karácsonyi ünnepek ma is meglévő kultuszának megteremtéséhez. Dickenst olyan írók dicsérték, mint Lev Tolsztoj vagy George Orwell, a realizmusáért, humoráért, stílusáért, egyedi karakterizálásáért és a társadalomkritikájáért. (Ugyanakkor pl. Oscar Wilde, Henry James és Virginia Woolf panaszkodtak a pszichológiai mélységek hiányára és Dickens túlságosan szirupos szentimentalizmusára.)

Dickens korának legnépszerűbb írója volt, és ma is az egyik legolvasottabb angol szerző. Művei folyamatosan kaphatók, és több száz film- és színházi adaptáció készült és készül a mai napig belőlük.

Fontosabb művei:

Regények:
1836-1837 The Posthumous Papers of the Pickwick Club (A Pickwick Klub)
1837-1839 The Adventures of Oliver Twist (Twist Olivér)
1838-1839 The Life and Adventures of Nicholas Nickleby (Nicholas Nickleby)
1840-1841 The Old Curiosity Shop (Ódon ritkaságok boltja)
1841 Barnaby Rudge: A Tale of the Riots of ’Eighty (Barnaby Rudge)
1843 A Christmas Carol (Karácsonyi ének)
1843-1844 The Life and Adventures of Martin Chuzzlewit (Martin Chuzzlewit)
1844 The Chimes (Harangszó)
1845 The Cricket on the Hearth (Tücsök szól a tűzhelyen)
1846 The Battle of Life
1846-1848 Dombey and Son (Dombey és fia)
1848 The Haunted Man and the Ghost’s Bargain (Az elátkozott ember és az alku, melyet a szellemmel kötött)
1849-1850 David Copperfield (Copperfield Dávid)
1852-1853 Bleak House (Örökösök)
1854 Hard Times: For These Times (Nehéz idők)
1855-1857 Little Dorrit (Kis Dorrit)
1859 A Tale of Two Cities (Két város regénye)
1860-1861 Great Expectations (Szép remények)
1864-1865 Our Mutual Friend
1870 The Mystery of Edwin Drood (félbemaradt)

Novella- és esszégyűjtemények:
1836 Sketches by Boz (London aranykora és más karcolatok)
1838 Sketches of Young Gentlemen
1840 Sketches of Young Couples (Feljegyzések fiatal párokról)
1840-1840 Master Humphrey’s Clock
1858 Books at the Holly-tree Inn and Other Stories
1861 Reprinted Pieces
1880 The Mudfog Papers

Versek, színdarabok és egyéb művek:
1836 Sunday Under Three Heads
1836 The Village Coquettes (színművek)
1841 The Fine Old English Gentleman (versek)
1842 American Notes: For General Circulation
1846 Pictures from Italy
1849 The Life of Our Lord: As written for his children
1853 A Child’s History of England
1857 The Frozen Deep (színmű)
1860-1869 The Uncommercial Traveller
1870 Speeches, Letters and Sayings
1885 The Complete Poems of Charles Dickens (versek)