Főkép

Európa és a világ 2017-ben ünnepelte a reformáció ötszázadik évfordulóját. Nálunk, Magyarországon is sok jeles esemény lezajlott, sok izgalmas könyv megjelent az ünnep tiszteletére, rendeztek konferenciákat, készült hazai rajzfilm és társasjáték a gyerekeknek, gyártottak kézműves, díszdobozos Kálvin- és Luther-sört is a felnőtteknek. Számomra azonban, azt hiszem, Cs. Szabó Sándor Luther – Az út című könyvének megjelenése volt a legfontosabb és legörvendetesebb dolog. Ez ugyanis – tudomásom szerint – az első regény, amely a nagy reformátor, Martin Luther, vagyis Luther Márton életéről szól és magyar nyelven íródott.

 

Luther Mártonról mindenki tanul valamennyit az iskolában, hiszen az ő fellépésével kezdődik a reformáció. Szoktuk tudni, miként szegezte ki 1517. október 31-én 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára: ezekben bírálta a katolikus egyház korabeli hitgyakorlatát, különös tekintettel a búcsúcédulák árusítására. Az életéről készült festmények gyakori témája az a jelenet is, amint a reformelvei miatt már eretnekséggel vádolt Luther 1521-ben életét kockáztatva megjelenik a Német-Római Császárság birodalmi gyűlése előtt, s kijelenti: nem vonja vissza tanait. Itt állok, másként nem tehetek – hangzik el híres mondata, amely azóta szállóigévé vált, s később sok nehéz helyzetbe került, esetleg szörnyű döntés előtt álló embernek adott reményt, erőt és mintát a kitartásra. Nos, valójában egyik közismert jelenet sem hiteles – Luther nem szegezte ki észrevételeit, viszont levélben küldte el Mainz érsekének, a híres mondat pedig valószínűleg nem, vagy legalábbis nem így hangzott el azon a bizonyos wormsi birodalmi gyűlésen. Mégis: a két szituáció valamiképpen közel hozza az emberhez Luthert, a csupa nagybetűvel említett, mitikus magasságokba emelt, Nagy, Harcos Reformátort.

 

Lutherről, a valódi emberről viszont szinte semmit sem mond el. Az igazi, hús-vér Lutherről, azt hiszem, még azok is viszonylag keveset tudnak, akik gyakorló hívők, vagy szívesen foglalkoznak az újkor történelmével. Ami meglepő, hiszen a reformátor egyébként hihetetlen mennyiségű művet hagyott hátra, amelyek jó részében megdöbbentően személyes hang csendül fel. Ezekben megmutatkozik erőteljes, hihetetlenül költői nyelvezete is, amely legalább annyira elválaszthatatlan tőle, mint a Lucas Cranach által portrék sokaságán megörökített lobogó, fekete haj, erőteljes bikanyak vagy elképesztően energikus, erős állkapocs. Szóval, sokat megismerhetnénk a valódi Lutherből, ha többet olvasnánk a műveit: ehhez azonban nyilván kell némi teológiai érdeklődés.

 

Cs. Szabó Sándor könyvének élvezetéhez azonban semmi szükség nincsen erre: egyformán kedvét lelheti benne hívő és nem hívő, s értékelheti egy teológus és egy történelemrajongó. A két részesre tervezett Luther regény első kötete, Az út a sorsdöntő 1517. október 31-ig beszéli el Luther életét. Vagyis azt az utat mutatja be, amelynek során Luther eljutott odáig, hogy megváltoztassa a világot, s nagy reformátorrá váljon. A regény főhőse elképesztően tehetséges fiatalember, rendkívüli nyelvtehetség, s megkapóan eredeti szellem. Kiemelkedő képességei azonban súlyos terhet helyeznek a vállára, hiszen egész élete állandó, kényszerű tanulás és emelkedés egy célul kitűzött karrierig, a jogász-politikuséig. Ennyivel – úgy érzi – mindenképpen tartozik az őt súlyos áldozatok árán taníttató családjának, s az ő jövőjét már előre, az utolsó részletig megtervező, erős akaratú apjának. Így nem csoda, hogy folyamatosan gyötri a lélekemésztő depresszió, alacsony származása és a magabiztosság hiánya miatt pedig állandó önértékelési zavarokkal küzd. Továbbá, megszállottan és tántoríthatatlanul keresi a valódi hitet és az élet nagy igazságait, s próbálja megtalálni a neki rendelt helyet a világban. Reményei szerint ezt valójában a kolostori élet és a tanult teológus pályája jelöli ki számára: így lép be az Ágoston-rendbe, így lesz végül wittenbergi alprior, a bibliatudományok magisztere az egyetemen, tudós doktor, szellemes előadó, és magát is meglepő módon tehetséges és bátor prédikátor... Többé-kevésbé szakítania kell emiatt a családjával, s teljesen új körülményekhez kell alkalmazkodnia, ám egyre inkább biztossá válik abban, hogy jó úton jár. Ez az út azonban – bár ő még nem sejti – teljesen járatlan, s a hitújításhoz vezet.

 

Úgy gondolom, hogy Cs. Szabó Sándor szuggesztív Luther-figurája a lehetőség határáig abszolút hiteles: a könyv hátterét ugyanis elképesztő mennyiségű forrás, Luther-szöveg és történelmi szakmunka adja. Biztos vagyok benne, hogy a szerző egyike azoknak, akik a világon a legtöbbet tudják Lutherről. Életrajza azonban nem adatsorok dramatizálása, hanem teljességgel saját stílusú, szuggesztív és költői nyelvű, egyedülállóan megszerkesztett szépirodalom. Bár a kor iránt érdeklődők találhatnak benne szójegyzéket és térképet is, a könyv alapvetően filmszerűen érdekes és hallható, látható, szagolható, tapintható részletekkel teli, átélhető jelenetek sora, amelyek rendkívül hitelesnek hatnak.

 

A visszatekintésekkel, nézőpontváltásokkal, belső monológokkal teli regényszöveg mindennél pontosabban megidézi Luther korát, ám mindez csak háttér egy mozgósító erejű, megdöbbentően élő fiatal Luther-alak mögött. Számunkra idegen, régi, történelmi világban találkozhatunk vele, ahol mások a tekintélyek, a szokások és az elvárások: mégis, annyira rokonszenves, hogy szeretnénk jobban megismerni. Tökéletesen tudunk vele azonosulni, pedig nem tökéletes, hibátlan jellem: mégis elkísérjük minden megpróbáltatásában, vele töprengünk és őrlődünk, az ő kíváncsisága vagy öröme minket is fellelkesít, ha kell, vele gyászolunk... Végül kiderül, hiába könyvalak, legalább olyan bonyolult személyiség, mint bármelyik valódi ismerősünk.

 

Cs. Szabó Sándor életrajza olyan könyv, amelyre oda kell figyelni. Nemcsak azért érdemes kézbe venni, mert a reformáció ötszázas évfordulójára adták ki, vagy mert érdekes regény a történelemről. Ez egyszerűen egy pompás magyar kötet: olvasni kell!