Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Kristina Ohlsson: Mio Blues

Két éve szomorúan vettem tudomásul, hogy az általam annyira megkedvelt Fredrika Bergman-sorozat elfogyott. Ekkor ért ugyanis véget magyarul is Kristina Ohlsson svéd írónő debütáló krimisorozatának kiadása, amelynek öt kötetében (Mostohák, Elnémítva, Őrangyalok, Az 573-as járat, Dávidcsillagok) az öntörvényű és független nyomozónő detektíveskedett. Máig sem tudni, Ohlsson tervez-e még a Dávidcsillagok után újabb nyomozásokat a csapatnak, visszatér-e még ehhez a szereplőgárdához. Mindenesetre el kellett fogadnom, hogy most valami más következik.

 

De még milyen jó! Az írónő egy új, kétrészes történetet alkotott meg, különleges főhőssel, nem mindennapi történettel, s teljességgel eredeti módon elbeszélve.

 

Ez az új regénypár a 2015-ben kiadott Lotus Blues és a most megjelent Mio Blues, amely – mint két szomorkás jazz-szám, egy összefüggő, szomorú, „kétfelvonásos” történetet játszik el: egy nőről, aki más volt, mint amilyennek tartották és aki meghalt, és egy fiúról, aki eltűnt, s aki talán szintén meghalt…

 

A könyvek elsőszámú titka a főhős, Martin Benner: a svéd ügyvéd, aki az őt és édesanyját korán elhagyó, amerikai édesapja örökségeként néger. Nagydarab, kőkemény néger ügyvéd, aki korábban rövid ideig rendőr volt – s közben hamisítatlan (és hideg) észak-európai helyszínek: ez a gondolatébresztő és provokatív párosítás biztosítja, hogy már az első fejezetekben érdekelni kezdjen bennünket az ügy. Míg az első kötetben Bennernek azt kell kiderítenie, ki is volt valójában egy már halott nő, a második könyvben egy elveszett kisfiú után nyomoz. Eredetileg egy fiatalember keresi fel, s arra kéri, bizonyítsa be, hogy húga, a Sara Texas gúnynevű sorozatgyilkos, aki öngyilkos lett, miután letartóztatták, ártatlan volt. Továbbá Martinnak a lány eltűnt kisfiát, Miót is meg kellene találnia.

 

Martin keres, kutat, beszélget, rejtélyes tárgyak és iratok tulajdonosa lesz, közben pedig zűrös magánéletét is meg kellene valahogy szerveznie. Az ügyben pedig semmi sem az, aminek látszik: sem a vallomás, sem a sorozatgyilkosságok, sem a rendőri eljárás menete, sőt, még Sara öccse sem... Nem csoda, hogy az első kötet más eredménnyel zárul, mint azt gondolnánk: Mionak se híre, se hamva, Benner azonban olyan titkok nyomára jut, amelyek már a saját és a fogadott kislánya életét fenyegetik. Innen veszi fel a fonalat a Mio Blues – amelynek a cselekményéről épp ezért vétek bármit is elárulni. Egy azonban bizonyos: hogy Benner itt már nemcsak Mio, de önmaga után is nyomozni kényszerül…

 

Bonyolult, csavaros, s örömmel újraolvasható nyomozásnak lehetünk tanúi, amely valahogy keményebb, sötétebb, reménytelenebb, mint az írónő előző öt kötete. Ohlsson a Mio Bluesban azoknak is segítségére siet, akik nem olvasták az első részt vagy már elfelejtették a bonyolult cselekmény egy részét: a történethez szervesen hozzátartozó első fejezet felidézi a korábbi eseményeket. Én azonban mégis azt ajánlanám, csak az olvassa el a Mio Bluest, aki már ismeri a Lotus Bluest is. Így maradéktalan az élmény, s így izgulhatunk csak igazán Bennerért, s azokért, akik fontosak neki.


Baranyi Katalin - 2016. június 29.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!