Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Kristina Ohlsson: Az 573-as járat

Kristina Ohlsson svéd írónő 2009-ben találta ki két rokonszenves nyomozóját, az okos, törekvő, független és mindig a maga útját járó Fredrika Bergmant és a kiváló rendőr, jó családapa, türelmes és megértő Alex Rechtet. Azóta hat regényt írt kettejük nyomozásairól, amelyek igazi „skandináv krimik”. A zsánertől általában azt várjuk el, hogy a benne íródott könyvek aktuális problémákról szóljanak a sorozatgyilkosságtól a gyerekbántalmazáson át a családon belüli erőszakig; bennük a főnyomozó legyen magányos, problémás, mogorva vagy szenvedő, ha pedig nő, független és kapcsolataival küszködő; mindig egy egész, hús-vér átlagembereket felvonultató csapattal együtt keresse az igazságot; s ez az igazság legyen általában keserű, amelynek a kiderülése nem old meg semmit, viszont felhívja a figyelmet a jóléti társadalom ezer bajára és problémájára. A nálunk eddig megjelent három Ohlsson-könyv, a Mostohák, az Elnémítva, és az Őrangyalok tökéletesen meg is felelt ennek a képletnek. Érintette a bevándorlás, a rasszizmus, a vallás, a gyermek elleni erőszak, a veszélyeztetett kamaszok, az örökbefogadás, a leánykereskedelem, sőt a fogyatékosság témáját is, izgalmas volt, szinte letehetetlen, krimitörténete pedig csavaros és modern. Az 573-as járat azonban teljesen új színt hozott a sorozatba témájával: a terrorizmussal.

 

Kristina Ohlsson fiatal írónő (1979-ben született), azonban külső szemlélő számára rendkívül izgalmas életet élt már azelőtt is, hogy írni kezdett volna. Dolgozott a Svéd Titkosszolgálatnál, a Svéd Külügyminisztériumban és a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen, majd egy ideig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértőjeként is. Így azután óhatatlan volt, hogy egy idő után arról a témáról is kedve támadjon írni, amihez a legjobban ért. Ahogyan az utószóban írta: „2011 januárjában azzal a céllal utaztam Bécsbe, hogy az EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vezető terrorizmus-szakértője legyek. Ez mindössze néhány héttel azután történt, hogy az öngyilkos bombamerénylő felrobbantotta magát a stockholmi Bryggargatanon, és pár hónappal azután, hogy hazatértem bagdadi szolgálatomról. Így nem hagyhattam, hogy a nagyvilág eseményei elkerüljék Frederika Bergmant. Egyetlen egyszer muszáj, hogy egy olyan ügyön dolgozzon, ami a szakmai érdeklődésem körébe tartozik.”

 

Így azután Az 573-as járat egy nagyon különleges történet lett gépeltérítéssel, terrorista-követelésekkel és utalásokkal egy titkos amerikai börtönre. A könyvben Alexnek és Frederikának egy olyan ügyben kell nyomoznia, amiről egyszerűen nem áll minden információ rendelkezésükre. Az 573-as járat Stockholmból szállt fel, de New York felé tart, amikor fenyegető üzenetet találnak rajta, miszerint ha az amerikaiak nem zárnak be egy titkos börtönt, a svédek pedig nem engednek szabadon egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentőnek minősített, kitoloncolásra váró férfit, a titokzatos terroristák felrobbantják a gépet. Az amerikaiak egy új szeptember 11-től rettegnek, ezért nem hajlandók megosztani az összes információjukat Svédországgal. Még szerencse, hogy feltűnik Eden Lundell, a láncdohányos és lenyűgözően magabiztos szakértőnő, aki talán még az amerikaiakat is meg tudja győzni. Vagy talán ő is egészen más, mint akinek mutatja magát?

 

Senki se várja, hogy Kristina Ohlsson zavaros leleplezésekbe és összeesküvés-elméletekbe bonyolódjon: ehhez ő túlságosan svéd és túlságosan hisz Európa jövőjében. Ám, ahogy az utószóban írja: „csak idő kérdése volt, hogy eléggé felerősödjön bennem a vágy, hogy két kedvenc országom egyikéről, az Egyesült Államokról írjak. Az imádott, mégis sokat vitatott országról. Az igaz barátnak kritikusnak kell lennie.” Így azután a könyv, amellett, hogy letehetetlen versenyfutás az idővel, intelligens és fordulatos krimi, aminek még a zárása is meghökkentő, tartalmaz némi töprengést a demokráciáról és működéséről is. Például arról, meg lehet-e akadályozni terrorcselekmények elkövetését? És ha igen, de csak diktatórikus eszközökkel, el szabad-e indulni ezen az úton? Mennyire tekinthet bele egy állam, egy titkosszolgálat az állampolgárok életébe? Hol a határ ellenőrzés és megfigyelés között?

 

Az 573-as járat minden eddigi Kristina Ohlsson-kötetnél jobban tetszett nekem. Egyetlen bánatom, hogy a végén egy kérdés nyitva maradt: így aztán alig várom a folytatást, amelyet a svédek már tavaly óta olvashatnak. Kívánom, jusson mielőbb az is a magyar olvasók kezébe!


Baranyi Katalin - 2014. május 27.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!