Főkép

Alberto Moraviát igen. Meg Italo Calvino groteszk fantáziameséit. És természetesen Umberto Ecot, ki ne hallott volna róla és legalább A Rózsa nevéről? És ott van még Elsa Morante és A történelem, amely immáron másodszor jelent meg magyarul… De mi a helyzet az éppen mosttal? A még nem klasszikusokkal? A negyven év alattiakkal? Davide Enia könyve egy válasz ezekre a kérdésekre. Vadonatúj, szépirodalmi könyvsiker 2012 Olaszországából.

 

Szerzője dramaturg, író, színész, teátrumalapító és színházi rendező. Mindössze harminckilenc éves, s máris az egész világon ismerik a nevét. Az Úgy a Földön is, ötödik műve egyszerre húsz országban jelent meg fordításban és aratott sikert. Témaválasztása tökéletes és botrányos a maga módján, hiszen nemcsak szűkebb pátriája, Szicília néha sötét, vagy legalább is büszkeséggel el nem töltő múltjával, hanem a sok titokkal, gyanakvással és tévhittel övezett szicíliai maffia kialakulásának, működésének kérdésével is szembenéz a regényben.

 

Az Úgy a Földön is monumentális mű. Családregény, amely egy fél évszázad történéseit mondja el. Fejlődésregény, amely látszólag egy fiatal fiú, majdani bokszoló életének pillanatain vezet végig, valójában azonban tucatnyi szereplő érzelmeinek és cselekedeteinek egymásutánját villantja fel. Társadalmi regénynek is olvasható, hiszen az olasz társadalom legmélyebb és legtitokzatosabb rétegeibe is bevezet, megmutatva a nyomort, a maffia megteremtődését, a kiszolgáltatottság világát. De történelmi regénynek is lehet tekinteni, hiszen cselekményével végigkövethetjük Olaszország történelmét, Szicília életét a második világháború végétől majdnem az ezredfordulóig. A könyv tehát megidézi az összes klasszikus regényműfajt és meg is valósítja szabályaikat a maga ezredfordulós, posztmodern utáni módján. Ilyen módon kapcsolódik az olasz irodalom tradícióihoz. Maga a regényszöveg azonban cseppet sem hagyományos: a rövid részekből álló, erősen párbeszédes, a tragédiákat hétköznapi, olykor trágár dialógusok mögé rejtő, mozaikos szerkesztésű könyv sok meglepetést okozhat olvasójának.

 

Például szimbolikájával: sokat gondolkoztam már a címen is, amely a Miatyánk talán legprofánabb, teljességgel a földi életutunkra utaló szókapcsolatát köti össze a bokszban történő földre kerülés, kudarc képével. Vajon van-e felállás ebből a helyzetből? Segít-e a kitartás, a fölemelkedés a könyv szereplőin, vagy épp a meggyötört Szicílián? A könyv jelképisége azonban nem(csak) ilyen patetikus: helyenként groteszk humor jellemzi.

 

Amiért mégis nehezen olvastam végig, talán a történet mélységes reménytelensége volt, s az, hogy szinte egyetlen szereplővel sem tudtam azonosulni egy percre sem. A könyv legtöbb ajánlójában az a gondolat jelent meg, hogy ezen a regényen könnyű zokogni. Nekem azonban nem sikerült: inkább szomorúság és undor tört rám egy időre. Ha azonban a könyv egyik célja az elidegenítés volt, akkor feltétlenül sikerrel járt. Érdekes történetével, rendhagyó témájával, szuggesztív stílusával emlékezetes olvasmány lehet a kihívásokat kedvelő olvasóknak.