Főkép

Pusztító, véres háború dúl a Sursamenen. Hausk, a sarl nép nagykirálya, elhatározta, hogy legyőzhetetlen hadserege élén masírozva saját uralma alatt egyesíti az ismert világ népeit. Közte és az áhított cél között már csak a deldeynekek országa áll, melynek vezetői egy váratlan és briliáns taktikai manőverrel a sarlok hátországát támadják meg. Ádáz csata alakul ki alig pár mérföldre Hausk király fővárosától, aki legidősebb élő fiát – Ferbint – is magával viszi a csatatérre, hogy a katonák morálját erősítse.
 
Azonban az udvari intrikákban és a nemzetközi diplomácia játszmáiban otthonosan mozgó hercegnek hamar inába száll a bátorsága, amikor a csata borzalmait kell kiállnia.  Miután egy eltévedt ágyúgolyó véres húsmasszává robbantja a trónörökös mellett álló tábornokot és hátasát, Ferbin menekülőre fogja a dolgot. A túlélési ösztön és az adrenalin által hajtva meg sem áll a közeli erdő határáig, ahol egy jobb napokat látott hengermalom omladozó falai között keres menedéket a süvöltő gránátok és saját szégyene elől.
 
Ferbinnek nem kell sokáig egyedül kucorognia a sötétben, nemsokára egy csapat sarl katona ront be a hengermalom egyik szomszédos helyiségébe hordágyon cipelve a súlyosan sebesült Hausk királyt, a megfutamodott herceg édesapját. A trón várományosa – talán a gyávasága miatt érzett szégyene miatt – nem fedi fel magát honfitársai előtt, a falon lévő egyik résen keresztül figyeli az eseményeket. Azonban a herceg megpróbáltatásai még korántsem értek véget, nemsokára kénytelen végignézni, ahogy a király régi barátja és bizalmas, tyl Loseph saját kezével gyilkolja meg Hauskot, hogy a mindenki által halottnak hitt Ferbin kiskorú öccse nevében uralkodhasson a sarlok birodalma fölött.
 
Ferbinnek sikerül elmenkülnie a királygyilkosok elől, azonban a főváros felé botorkálva az útszélen lézengő sebesült katonák beszámolóiból kénytelen rájönni, hogy a hengermalomban végrehajtott államcsíny nem egy ad hoc esemény volt tyl Loseph részéről, az összeesküvés szálai minden kétséget kizáróan a teljes kormányzatot behálózzák. A sarl trón jogos várományosának csak egyetlen esélye maradt. El kell hagynia a Sursament, hogy a messzi vidékekre utazott befolyásos nővérétől, Anapliától kérjen támogatást ahhoz, hogy erővel szerezze vissza a hataloméhes tyl Losephtől a koronát.
 
Ezen a ponton kénytelen vagyok kipukkantani a buborékot, hiszen az Anyag nem egy fantasy regény, és a Sursamen pedig nem Középfölde vagy Westeros, hanem egy ősi faj által épített, gigászi méretű koncentrikus gömbökből álló „hagymabolygó”, melynek felszíneit roppant fémoszlopok tartják össze, és apró, mesterséges „napok” világítják meg. A Sursamen különböző részein a sarlokhoz hasonló, a technológiai és társadalmi fejlettség más-más fokán álló népek élik mindennapjaikat, vívják kicsinyes háborúikat, miközben a Tejút szuperfejlett civilizációi békében élnek egymással, és kölcsönös egyezményekkel és szerződésekkel garantálják, hogy a hagymabolygó népei beavatkozás nélkül fejlődhessenek.
 
Azonban a Sursamenen Hausk király meggyilkolása mellett számos furcsa és megmagyarázhatatlan esemény történik. A deldeynekek elleni háború során a sarlok egyre több segítséget kapnak a hagymabolygó „gondnokaitól” és „karbantartóitól”, az ochtoktól, akik tyl Loseph államcsínyében is tevékenyen részt vettek. Vajon mit rejthet a Sursamen ősi szerkezete, melynek birtoklásáért az ochtok hajlandók megszegni a be nem avatkozásról szóló összes csillagközi egyezményt, ezzel kockáztatva, a többi szuperfejlett faj szigorú retorzióit? Miközben Ferbin herceg a Galaxis végtelenét járva nővérét keresi, rá kell jönnie, hogy a galaktikus civilizációk szemében ő és népe nem több egy antropológiai érdekességnél, mely szemrebbenés nélkül feláldozható a hatalmasok játszmáiban. Vajon a herceg képes lesz képviselni népe és családja érdekeit a Tejút „istenei” előtt, vagy az események folyama jelentéktelen fűszálként fogja tovasodorni a sarlok „birodalmával” együtt?
 
Ez az első könyv, amit Ian M. Bankstől olvastam, de egész biztosan nem az utolsó. A fordulatos és csavaros cselekmény mellett az író a kultúrák, társadalmak és technológiák lélegzetelállítóan gazdag és színes kavalkádját zúdítja ránk, azonban sohasem veszik el a részletekben, így még ezek a leíró részek is pörgősek és izgalmasak. Az író páratlan magabiztossággal mutatja be a regény egzotikusabbnál egzotikusabb helyszíneit, a történet olvasása közben egyszer sem kérdőjelezzük meg a valódiságukat, annyira koherens és hihető leírást kapunk róluk.
 
Ian M. Banks az Anyag című regényében bebizonyította, hogy a fővonalbeli science-fiction igenis összeegyeztethető a fantasy műfajjal. A Sursamenen játszódó jelenetek nagy részében a kettőnek egy páratlan és megdöbbentő fúziójával találkozhatunk – számos steam-punk elemmel megspékelve –, mely igazán egyedivé és különlegesség teszi az olvasási élményt. Minden sci-fi rajongónak gondolkodás nélkül ajánlhatom ezt a regényt, mely több műfajt és alműfajt összegyúrva, egyedit, különlegeset és maradandót alkotott az irodalom történetében.

Részlet a regényből