Főkép
 
Lehetetlen teljességében bemutatni egy olyan könyvet, ami minden kategóriából kilóg, mert nincs viszonyítási alap.
Nem életrajz, mert bár szerepelnek benne a szükséges évszámok, nem teljes életutat mutat be, csupán egy életszakaszt.
Nem korrajz, hiszen nem a korról szól.
Nem mutatja be az opera világát, csak egy szeletét annak.
 
Ugyanakkor mindhárom benne van, s mindhármat egy csodálatos személyiség, Gencsy Sári fogja össze a maga bohémságával és életvidámságával.
 
Sárinak csodálatosnak kellett lennie, hiszen kevesen képesek arra, hogy minden politikai és anyagi megfontolást félretéve a művészetüknek szenteljék az életüket. Ő képes volt rá, s nem tudatosan, hanem ösztönösen bontakoztatta ki tehetségét, hangját kiengedve örökre nyomot hagyott mindenkiben, aki valaha is hallotta énekelni.
 
A szerző, Kisgergely József maga is a „Gencsy-istállóból” származott, azaz Gencsy Sári tanítványa volt, illetve korábban is találkoztak már a színpadon, és később barátokká váltak.
 
A kötet ötlete hosszan érlelődött, majd megalkotása a gyűjtőmunkán kívül még másfél évet vett igénybe. Ez idő alatt összesen tizenegy alkalommal vált szükségessé a korrektúrázás, azaz bizonyos részek újraírása.
Sajnálatos, hogy javarészben a múlt idő alkalmazásának szükségszerűsége miatt kellett újra meg újra hozzányúlni a szöveghez, mert a kötetben szereplő személyek egy része meghalt, mielőtt a könyv kiadásra került volna.
 
Maga Sárika is nagyon várta a kötetet, de tavaly egy reggelen (2008. május 6.) nem ébredt fel többé. Addig viszont egyedül a dal határozta meg világát. Még az utolsó éveiben is, amikor az öregedés már kikezdte elméjét, csak fel kellett tenni egy lemezt és máris új élet költözött a tekintetébe.
 
Letöltötte a kötelező negyed évszázadot az operaszínpadon és egyéb deszkákon, hiszen fellépett ő számtalan helyen. Annyira nem érdekelte más, csak az éneklés, hogy ezzel szerezte legjobb barátai és legkitartóbb ellenségei többségét.
 
Abszolút hallását és tökéletes koloratúrszoprán, illetve szubrett szereplését mindenki elismerte, ám a politika annyira nem foglalkoztatta, hogy még az orosz küldöttség előtti fellépésben is csupán az éneklés és a szórakoztatás lehetőségét látta.
 
Mások pártirányú elkötelezettségnek vették ezt is ugyanúgy, mint azt, hogy öt férje közül az egyik orosz volt, így aztán a hivatás és a szerelem megakadályozta, hogy valaha is megkapja az őt megérdemlő kitüntetéseket.
 
Ám mindez olvasható a könyvben is, nem részletezem tovább. Ehelyett még idekívánkozik – csak mert illik a kötet egész anekdotázó stílusához –, hogy a Magyar Televízió is késleltette a könyv megjelenését, mivel a mellékelt DVD-n található felvételek magánkiadására egy évig nem találtak jogi megoldást.
 
A kötetet kétszer mutatták be a fővárosban: 2009. május 25-én debütált az ismerősök, barátok, egykori tanítványok és a sajtó előtt, majd 2009. június 19-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban nagyobb közönség előtt.
Ez utóbbi alkalommal az egykori tanítványok meg is csillogtatták azt az ének- és színpadi tudást, amit Sárikától tanultak – ilyen módon a könyvbemutató kibővült egy zenés-táncos bemutatóval is.
 
Magánkiadás lévén az egyik legelső magyar „pin up girl”-ről, az 1950 és 1975 közötti magyar operaélet egyik vezető személyiségéről, Gencsy Sáriról szóló könyv nem igazán kapható a nagyobb könyvesboltokban, helyettük többnyire a zenei témájú könyvekkel foglalkozó szaküzletekben vásárolható meg.