Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
Írta: Galgóczi Móni | 2007. 04. 04.
Ha visszanézzük, milyen rendszerességgel jelennek meg a világhírű brazil író, Paulo Coelho könyvei, érdekes következtetésre jutunk. Merthogy ebből a szemszögből vizsgálva teljesen logikus volt A portobellói boszorkány 2007-es megjelenése. Merthogy magyarul utoljára 2005-ben jelent meg regénye.
És A portobellói boszorkány igazi meglepetés a Coelho szavaira kiéhezett olvasóknak. Hiszen a szerző eddigi hagyományaival szemben nem egyetlen, lineárisan haladó, összefüggő történetet mesél el, hanem különböző személyek vallomásain keresztül ismerteti meg olvasóit az erdélyi cigányasszony különleges képességekkel megáldott (vagy éppen megvert) gyermekének történetével. Látszólag mindenféle kommentár, vélemény vagy ítélet nélkül. Persze azért mi tudjuk, hogy minden megszólaló mögött maga Coelho áll. Ő az anya, a mester, a szerelmes, a barát és a kétkedő egy személyben.
A mindössze egyetlen hónap alatt megírt könyvben egy olyan történet szálai mentén haladunk, melyet a szerző hosszú ideje szeretett volna megírni. Ez pedig nem más, mint Isten női oldala. A téma érzékeny, ezért nem csoda, ha többen felhörrennek a szavak olvastán. Hiszen a társadalmi dogmák béklyóiban vergődők nem tudnak mit kezdeni mindazzal, amit Athena képvisel. És ha nem tudnak mit kezdeni vele, két dolgot tehetnek: esélyt adnak neki, és elkezdenek ismerkedni vele; vagy éppen ellenkezőleg: mindent elkövetnek, hogy mielőbb megszüntessék a zavaró tényezőt. És akkor ott vannak még a szkeptikusok…
Ők azok, akik nem elég merészek meglépni a spirituális kaland első lépéseit – ilyen-olyan okokkal magyarázva hezitálásukat –, ezért jó eséllyel soha nem lesz részük mindabban, amiben oly sok embernek előtte. Pedig ha tudnának merészek lenni, és képesek lennének kockázatot vállalni… Merthogy a saját lelkünk és utunk megismerése érdekében megtett út igenis kockázatos. Hiszen olykor igen fájdalmas, máskor hihetetlenül felemelő dolgokkal találkozunk. Tanulunk, miközben tanítunk. Rombolunk, hogy aztán építhessünk…
Kapcsolódó írás:Fernando Morais: A Mágus - Paulo Coelho élete
És A portobellói boszorkány igazi meglepetés a Coelho szavaira kiéhezett olvasóknak. Hiszen a szerző eddigi hagyományaival szemben nem egyetlen, lineárisan haladó, összefüggő történetet mesél el, hanem különböző személyek vallomásain keresztül ismerteti meg olvasóit az erdélyi cigányasszony különleges képességekkel megáldott (vagy éppen megvert) gyermekének történetével. Látszólag mindenféle kommentár, vélemény vagy ítélet nélkül. Persze azért mi tudjuk, hogy minden megszólaló mögött maga Coelho áll. Ő az anya, a mester, a szerelmes, a barát és a kétkedő egy személyben.
A mindössze egyetlen hónap alatt megírt könyvben egy olyan történet szálai mentén haladunk, melyet a szerző hosszú ideje szeretett volna megírni. Ez pedig nem más, mint Isten női oldala. A téma érzékeny, ezért nem csoda, ha többen felhörrennek a szavak olvastán. Hiszen a társadalmi dogmák béklyóiban vergődők nem tudnak mit kezdeni mindazzal, amit Athena képvisel. És ha nem tudnak mit kezdeni vele, két dolgot tehetnek: esélyt adnak neki, és elkezdenek ismerkedni vele; vagy éppen ellenkezőleg: mindent elkövetnek, hogy mielőbb megszüntessék a zavaró tényezőt. És akkor ott vannak még a szkeptikusok…
Ők azok, akik nem elég merészek meglépni a spirituális kaland első lépéseit – ilyen-olyan okokkal magyarázva hezitálásukat –, ezért jó eséllyel soha nem lesz részük mindabban, amiben oly sok embernek előtte. Pedig ha tudnának merészek lenni, és képesek lennének kockázatot vállalni… Merthogy a saját lelkünk és utunk megismerése érdekében megtett út igenis kockázatos. Hiszen olykor igen fájdalmas, máskor hihetetlenül felemelő dolgokkal találkozunk. Tanulunk, miközben tanítunk. Rombolunk, hogy aztán építhessünk…
Kapcsolódó írás:Fernando Morais: A Mágus - Paulo Coelho élete