FőképAlfred Jarry (1871-1907) szerencsés volt, hiszen a szürrealistákat megelőző munkássága megbotránkoztatta ugyan a kor legtöbb emberét, a kritikák mégis elismeréssel nyilatkoztak műveiről. Főleg az 1896-ban bemutatott Übü király (benne a hatalomra jutó kegyetlen kispolgár alakjával) kavart – valljuk be, érthetően – nagy botrányokat.
És bár máig ez tekinthető a francia szerző és drámaíró legismertebb művének (pedig ezen kívül is számtalan cikket és regényt publikált), azt sem szabad elfelejteni, hogy a modern sci-fi négy atyja (George Griffith, Jules Verne, H. G. Wells, Alfred Jarry) közül ő volt a legösszetettebb és legérdekesebb.
Neki köszönhetjük a „patafizika” fogalmát, amelyet így fogalmaz meg a Doktor Faustroll patafizikus tettei és véleményei című 1898-as regényében: „Olyan képzeletbeli megoldások tudománya, amelyek jelképesen azokat a tulajdonságokat tulajdonítják a tárgyaknak, amelyek hatásuk folytán kifejezésre jutnak”.

Alfred Jarry 1902-es A szuperhím című szürrealisztikus sci-fi regénye bizonyos vélemények szerint a legjobb történet, amit egy szuperemberről írtak. Lássuk, vajon miért is mondhatják ezt róla.
A vacsorára összegyűlt előkelő társaság tagjai, miközben az étellel kielégítik a test, pontosabban a gyomor szükségleteit, kellemes és szellemes csevegéssel szórakoztatják egymást (csak hogy a lélek is megfelelő táplálékhoz juthasson).

A beszélgetés témája az ókorig kalandozik vissza, ám az istenek és héroszok helyett a szexuális és egyéb teljesítményükről híressé vált férfiak és nők kerülnek szóba. A téma meglehetősen pikáns, ráadásul a házigazda szerint hasonló teljesítményekre napjaik embere is képes. Ebből természetesen némi vita kerekedik, majd bizonyítás hiányában a vacsora résztvevői szétszélednek.
Kézenfekvő tehát, hogy ilyen felvezetés után a történet folytatásában a beszélgetés témáira visszavezethető rekordkísérletek állnak.

Vajon az ominózus vacsora néhány résztvevőjének közreműködésével kifejlesztett energiadús, a regény szerzője által is igencsak preferált abszintot is tartalmazó Perpetual Motion Food tényleg képes az emberi teljesítőképesség határait a végtelenségig kitolni?
És vajon – hivatkozva az antik szerzők történeteire – tényleg élnek olyan férfiak (és nők), akik egymás után akár nyolcvanszor is képesek nemi aktusra úgy, hogy mindannyiszor minden fél maximálisan elégedett legyen?

A válaszok bizony ott lapulnak Jarry regényében, amelyben benne van a szerző egész kis világa: kerékpármániája, antik irodalmi jártassága, patafizikus hajlamai, vonzódása a tudományok és az áltudományos misztifikáció iránt, ám mindezek mellett legjobban mégis az abszint iránt érzett csillapíthatatlan vágya szúr szemet az olvasónak. Ez utóbbi tény talán megmagyarázza, miért a színtiszta alkoholt képzeli el Jarry a jövő ideális táplálékául.

Erotikával és könnyed iróniával fűszerezett regényének stílusa korhű, mégsem poros, nyelvezete (egy-két manapság már ismeretlen szólást leszámítva) és gondolatisága pedig szemernyit sem veszített fényéből és provokativitásából.