FőképMóricz Zsigmond Tiszacsécsén született, a családi krónika szerint 1879. június 29-én, az anyakönyv tanúsága szerint azonban július 2-án. Édesapja Móricz Márton paraszti sorból feltört „kisvállalkozó”, édesanyja, Pallagi Erzsébet pedig egy református papi család lánya volt. A családot ért sorozatos anyagi károk (a vízimalmot elvitte a tavaszi jégzajlás, a hitelre vásárolt cséplőgép felrobbant) miatt a család olyan anyagi helyzetbe került, hogy az akkor hatéves kisfiút Túristvándiba kellett küldeniük, anyai nagybátyjához, Pallagi Lászlóhoz. Itt érlelődött meg benne a gondolat, hogy író lesz. Rengeteg tanulás, kísérletezés és próbálkozás után – huszonkilenc éves korában, második kisfia koporsójánál írta meg a „Hét krajcár”-t, ami végül is elindította őt az írói pályán. Ettől kezdve 1942-ben bekövetkezett haláláig csak úgy áradt belőle a mondanivaló.

Móricz csodálkozott azon, hogy a közvélemény a Légy jó mindhaláligot egyszerűen egy szerencsétlen kisfiú történetének fogadta el, hiszen ő nem egészen annak szánta. Azt akarta bemutatni, hogy az emberiség legalább annyira szenved a gonosz és ostoba hatalmasságok között, mint a kisgyermek. Nyilas Misi tulajdonképpen a megbántott, félreértett, megkínzott jóság jelképe akart lenni. A regény történetéről nem igazán ejtenék szót, hiszen hála a magyar oktatási rendszernek, a lakosság tetemes része olvasta, látta filmen vagy színházban. Bár az adaptációk soha nem olyan jók, mint az eredeti, már az is eredmény, ha valaki csak azokat olvasta, látta, hallotta. Nyilas Misi történetét sokan gyermek, illetve ifjúsági regénynek tartják. Pedig az eredeti változat, mint azt fentebb is leírtam, nem gyerekeknek készült. Ellenben az illusztrációkkal ellátott, Móricz szerint nem túl jól sikerült átirat már igen.

A jelen kötetekben megjelent írás anyagának sajtó alá rendezésekor a szerző életében utoljára megjelent szöveg volt a mérvadó. Ettől a szövegtől a szerkesztők csupán egyetlen esetben tértek el. Sajnos a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-hagyatéka nem őrzi a regény teljes kéziratát (valószínűleg elpusztult a háború alatt), ezért csak remélni lehet, hogy a szöveg megegyezik azzal, ahogy a szerző papírra vetette.