Főkép

John Irving 1942-ben született Exeterben, New Hampshire-ben. Saját bevallása szerint meglehetősen vad kölyök volt, bár az iskolában kiemelkedő eredményeket ért el angolból. Már a középiskola befejezésekor tudta, hogy író akar lenni. 1963-ban beiratkozott a bécsi Európai Tanulmányok Intézetébe, később egyetemi előadó lett. Első nemzetközi elismerést a „Garp szerint a világ” című regénye hozott számára. A regényből néhány éve fantasztikusan jó filmet is készítettek.

A cirkusz gyermeke története Indiában játszódik, de nem Indiáról szól. A szerző saját állítása szerint összesen egy hónapot töltött ott, és akkor döbbent rá, hogy számára ez az ország reménytelenül idegen. Viszont ebből az érzésből fakadóan kibontakozott egy már korábban megfogalmazódott figura, aki egy regény főhőse lehet. Egy olyan ember, aki ott született, de elköltözött onnan, viszont kényszert érez arra, hogy állandóan visszatérjen szülőföldjére. Csakhogy minden egyes visszatérés növeli benne az idegenség érzését.

Megítélésem szerint ez egy jó alap. Ezzel így voltak a szerző barátai is, hiszen bátorították a regény megírására. Értékes tanácsaik nyomán egy olyan csodálatos történet bontakozott ki, melyben ott kavarog az ellentétek és a fatális véletlenek egyvelege. Amely egy embernek és környezetének megközelítőleg húsz éves történetét meséli el, néhol kegyetlenül valóságosan, néhol túlfűtött idealizmussal, esetleg szelíd naivitással. Dr. Farrokh Daruwalla (ő a főszereplő) a regény kezdete előtt húsz évvel elvégezte két, gyilkosság áldozatául esett személy orvosszakértői vizsgálatát. Aztán ment a maga útján. Visszatért Indiába, és szoros kapcsolatot alakított ki a cirkusz világában élőkkel. Kísérleteket végzett a „törpék” vérével, hátha rájön, mi okozza a genetikai rendellenességet. Ebben óriási segítséget nyújtott neki Vinod, a „törpe”, aki rávette a többieket, hogy adjanak vért a dokinak, de ő maga soha nem tette meg. Amikor éppen nem saját kísérleteivel van elfoglalva, Dr. Daruwalla nyomorék gyerekeket gyógyít, ugyanis ő valójában ortopédsebész. Egyébként mindenki éli a saját kis életét. Akad egy áldozat, akit valaki agyonütött egy golfpályán, egy téveszmés színész, aki teljesen azonosult filmbeli figurájával, egy nyomozó, egy valamikori „koszos hippi”, egy átoperált transzvesztita és még sokan mások.

Nos, az egész kevergés lényege az, hogy végre kiderüljön, ki is a sorozatgyilkos, aki már legalább húsz éve tevékenykedik. Közben pedig nagyszerű emberábrázolások és szituációs gyakorlatok jönnek szembe. Irving bámulatosan manipulál a hangulattal. Egy mosolyt fakasztó jelenet után képes földbedöngölni egy torokszorító, realista képpel. Kicsit olyan, mintha Kurt Vonnegut művészetét elegyítenénk Rejtő Jenőével.