Főkép

A könyv borítóján található szöveg arra buzdít, hogy kísérjük el az FBI személyiségelemzőjét azon az úton, aminek végcélja a sorozatgyilkosok elméje. Hát én megtettem, és egyáltalán nem vágyom vissza, mert amit az úton láttam, az maga volt a mindent elnyelő Sötétség.

Az út fájdalmas tényekkel és emlékekkel van kikövezve. Mint az előző kötetben, ebben is több esetet említ meg Douglas. Ezek annyiban különböznek az eddigiektől, hogy az áldozatok itt leggyakrabban gyermekek vagy fiatalkorúak. Vajon mi játszódik le az elkövető tudatában, miközben brutális tettét végrehajtja? Úgy érzem, normális ember nem képes megérteni, hogyan ferdülhet el valakinek a lelke annyira, hogy a társadalom vagy éppen egy személy (pl. az édesanyja vagy a felesége) elleni dühét egy ártatlan gyermekre vetítse ki. Ha jobban belegondolunk, még a bűnözők is lenézik, életveszélyesen megfenyegetik azokat, akik gyermekeket bántalmaztak vagy gyilkoltak meg.

Szerencsére vannak olyan elkötelezett emberek, akik veszik maguknak a fáradtságot, hogy az ilyen eseteket tanulmányozva olyan anyagot állítsanak össze, ami segítséget nyújthat a szülőknek és a gyermekeknek az erőszakos bűncselekmények elleni védekezésben, illetve a megelőzésben. A könyvben két fejezet is foglalkozik gyakorlati tanácsokkal, amiket legtöbb szülő ösztönösen megtesz ugyan, de azért jó tudni, hogy mit ajánlanak a szakemberek. Persze nagyon amerikai a nézőpont, de azért nekünk is van mit tanulnunk belőle.

A gyermekek kárára elkövetett nemi erőszak és gyilkosság után egy szívet fájdító történetet olvashatunk egy családról, akik elvesztették 19 éves lányukat. És hogy miért? Azért, mert éppen útjába akadt egy brutális alaknak, aki rajta vezette le a benne felgyülemlett indulatokat. És persze nem bánt meg semmit, mégis szeretné megúszni. A szülők a könyv írásának idején – több mint 15 évvel a lányuk halála után – még mindig a gyilkosra először kimondott halálos ítélet végrehajtására vártak. Hát ez is Amerika.

A sorokat olvasva egyre inkább előtolakodott a fejemben az a kérdés, hogy tulajdonképpen ki és milyen jogon (mi alapján) dönthet egy másik ember életéről?